Kutszegi Csaba: A remény neve: Rami
Beszélgetés Krámer Györggyel
Nem tudhatjuk, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy előbukkanjon egy markáns, új generáció. De a kortárs táncot leírni nem lehet.
Nem tudhatjuk, milyen csillagállás kell ahhoz, hogy előbukkanjon egy markáns, új generáció. De a kortárs táncot leírni nem lehet.
Amikor a színészt megfosztják a szabadságától, akkor meghal. Ha elveszel tőle valamit, akkor adj helyette többet. De mi az, ami több a szabadságnál?!
Néha viccelődünk azon, hogy úgy kell játszanunk, hogy még maradjon erőnk pakolni is. Műszakra ugyanis nem futja.
Magam is arra törekszem, hogy mindent elkövessek annak érdekében, hogy az illetékes szervezetekkel kapcsolatba kerüljek.
Zűrzavar van a fejekben, káosz a rendszerekben, melyekhez alkalmazkodnunk kell nap nap után a boldogulásunk érdekében, emiatt állandóan morális kihívások előtt állunk…
Társulatot akartam építeni, mert úgy gondolom, műhelymunkát végezni, színészeket nevelni igazán csak társulatban lehet.
Ha a társulatom egy kőszínház tagozata lenne, nem lehetne saját arculata…
… nekem úgy tűnik, hogy a jobboldali kultúrkoncepcióban nincs igazán helyük a független színházaknak.
… ha a kormányzat változtatásokat akar, meg fogja kérdezni az érintettek képviselőit is.
… a meglévő kőszínházi struktúrát kellene új, friss, bátor gondolatokkal megtermékenyíteni – többek között az alternatívoknak.
A struktúrának az a része, amelyben mi dolgozunk, rugalmasabb, modernebb.
Vati Tamás ácsként fog dolgozni, a külföldiek hazautaztak, a többiek között volt, aki sírt…