Török Tamara: Goldoni d-mollban
Török Tamara Toni Servillóval beszélget
Egyetlenegyszer rendeztem úgy, hogy nem játszottam – és nagyon rosszul éreztem magam.
Egyetlenegyszer rendeztem úgy, hogy nem játszottam – és nagyon rosszul éreztem magam.
Ha valaki kiment a Globe-ban sörért, nem veszítette el a fonalat.
Ha a hozzánk hasonló teátrumok nem játszanák például Berg Wozzeckjét, akkor az színházi értelemben nem is létezne.
A sötétből rögtön egy másik lelki állapotba ugrom, minden átmenet, előzetes rákészülés vagy történés nélkül.
Egy ideje tartja magát a hír, hogy anyagi természetű problémák miatt akár veszélybe is kerülhet a Pintér Béla és Társulata (PBT) működése.
A légy létkérdéseket vet fel Knutnek, mert Knut önmagára vonatkoztatja a neki feltett kérdést: hogy a fenébe tud így kapaszkodni?
Ha végignézünk a színházak repertoárján, látjuk, hogy nincsenek vagy alig vannak tizenéveseket megszólító előadások.
Az igazi művészet, az ütős-hatós anyag, a tuti fix, a nagyon jó képes az érzékek felszabadítására.
Feri már nem akart többször kijönni, de még mindig visszatapsolták.
Előadás előtt mindig bemegyek az öltözőmbe, és végiggondolom, mit kellene megváltoztatnunk, nem kellene-e az egyik jelenethez valamit még hozzátoldani vagy a másikból egyet-mást húzni.
Platel szennyből és glóriából szőtt univerzumát elmesélni nem, csak megélni lehet.
Olyan átmeneti időszakban és olyan cölöpök nélküli építményben, amilyenben jelenleg vagyunk, nem érdemes struktúravitát folytatni.