Archive of posts published in the tag: Jurányi Ház

Bogya Tímea Éva: De ki a hibás?

2in1 kritika: Szücs Zoltán: Megálló – Mentőcsónak és Nézz le! – Mentőcsónak – Novara

Mindkét előadása az Átrium Mentőcsónak Egység ifjúsági programjában szerepel, az ide készült előadások kifejezetten kortárs társadalmi problémákat feszegetnek, mint például az előítélet, a mélyszegénység, a rasszizmus, a menekültkérdés, a fiatalok gondjai és kérdései.

Hajnal Márton: Vicc az egész

Vinnai András: Szarvasnak gyermeke – TÁP Színház

Elsőre nem magától értetődő, hogy egy csapat a kollektív karantén-kényszer alatt-után pont az elvonulás és bezárkózás iránti vágyról csináljon egy előadást.

Hajnal Márton: Hol a hiba?

2 in 1 kritika: Garai Judit, Hegymegi Máté, Peer Krisztián: A Negyedik – Dante pokla – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica – Stúdió K Színház

Dante klasszikusától erősen elrugaszkodtak, míg Kleist drámájának az adaptációja esetében csak a hangsúlyokkal játszottak Hegymegi Máté és alkotótársai a két októberi bemutatóban. Azonban a hasonlóságok szembetűnőbbek, mint a különbségek, így például a feszes, pörgős szerkezet vagy a szociálisan érzékeny végkicsengés.

Hodászi Ádám: A muter meg a hesteg

V. Tantermi Színházi Szemle: k2 Színház: anyegin.hu; Hesteg: #énis#engemis; Kollázs Kulturális Egyesület: Muter meg a dzsinek; KOHÓ Műhely: Függvények; Szabad Kurzus Alapítvány: Atya, fiú, ...

Fontos társadalmi missziót szolgálnak a tantermi színházi előadások, melyek bármilyen teremben komplex élményt nyújtanak és olyan kérdéseket tematizálnak, amelyekről minden gyereknek fontos gondolkodni, vitatkozni, játszani. Az énhatárok megőrzése, a mindennapi függőségek, a felnőtté válás nehézségei konzervatív, liberális, balos, jobbos családok számára egyaránt lényeges, húsba vágó lehet.

Rádai Andrea: Esernyők zizegnek

Nemes Anna – Raubinek Lili – Szenteczki Zita: Saját drive - Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

A sötétben három bársonyos női hang meséli gyermekkori álmait: bölcs csacskaságok, (ir)racionális jövőképek, karriervágyak zsonganak a mikrofonban. Olyan gyors tempóban jönnek a mondatok, hogy bár érzékeljük a különböző szólamokat, mégsem tudjuk élesen körülhatárolni a három személyiséget: összeolvad az, ami közös és ami megkülönböztet. A Saját drive következő jeleneteiben aztán szétválik egymástól és egyre jobban körvonalazódik…

Bogya Tímea Éva: Nőktől mindenkinek

Láthatáron Csoport: Mi ér, ha? – Jurányi Ház

A Jurányiba menet édesanyámnak meséltem, hogy épp egy előadásra megyek, mire ő megkérdezte, hogy milyen előadásra. Mondtam a címet: Mit ér, ha?, ő pedig visszakérdezett, mit ér ha, mi? Én: mit ér a nő, ha elmúlt 40. Édesanyám sokatmondóan felnevetett.

Dömötör Adrienne: A kritika hely(zet)e

Tallózó vizsgálódás a színházi honlapokon

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…

Seres Gerda: Mese az elmondhatatlanról

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz – Orlai Produkció

Azt is meg kell jegyezni, hogy „a férfiak rosszak, mindenre képesek”, de közben a sok kérdés mind kimondatlan marad. Eszterben mindössze a megmagyarázhatatlan zavart s a szégyent ülteti el: most valahogyan másként kellene viselkedni, de hogyan is?

Puskás Panni: Csak nevetni

2 in 1: Az algoritmus (k2 Színház, Dumaszínház, MU Színház) / Irodai patkányok (Orlai Produkció, Dumaszínház, FÜGE, Jurányi)

Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.

Gabnai Katalin: Az alkalmatlanok

Pass Andrea: A jelentéktelen – a Narratíva Társulat és a FÜGE bemutatója a Jurányiban

…alkalmas-e vajon a szánalom arra, hogy színpadi történet magasodjék fel belőle? Rendelkezik-e elég erővel az alkotói részvét ahhoz, hogy beleborzongjunk a látottakba?