Deres Kornélia: Birodalmi bérencek A Stúdió K Bakfitty című előadásáról Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.
Kovács Dezső: Ká kettes perzsák Kortársaink, a görögök – KRITIKA Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.
Herczog Noémi: Újszemélyesség A kortárs magyar színház új irányairól A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.
Jászay Tamás: Párbeszédben A szegedi 24. THEALTER Fesztiválról …minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának, ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.
Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”
Sz. Deme László: Valami kezdődik A TITÁNium Színházi Szemléről és pályázatról - JEGYZET Egy ilyen koncentrált pályázat mindenképpen katalizátorként működhet.
