A Trafó 20, a Pintér Béla és Társulata 20, a TÁP Színház 25 éves. Az évfordulók alkalmából múltról és túlélési lehetőségekről kérdezte BARDA BEÁTÁt, a Trafó ügyvezető igazgatóját, SZABÓ GYÖRGYöt, a Trafó menedzser igazgatóját, PINTÉR BÉLÁt, a Pintér Béla és Társulata alapítóját és vezetőjét, valamint VAJDAI VILMOSt, a TÁP alapítóját és vezetőjét PROICS LILLA.
A Táncarchívum 1987 óta létezik mint önálló gyűjtemény az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) részeként, 2013 óta HALÁSZ TAMÁS vezeti. Vele, valamint a gyűjtemény két korábbi vezetőjével, FUCHS LÍVIA és SZÚDY ESZTER tánctörténészekkel a múltfeldolgozás értelméről, módjáról, hatásáról, problémáiról PÉTER PETRA beszélgetett.
Mi az improvizáció: a lélektani realista színésztréning része, közösségi eszköz a drámaíráshoz, vagy a színészi jelenlét és technika felmutatása? Hitelesebbnek halljuk? Képes nem „köznyelvi” lenni? Van-e irodalmi értéke? Kell-e később rögzíteni, és főleg kell-e azzal törődni, hogy mit fog szólni a néző? Az itt megszólaltatott mindhárom alkotó dolgozik improvizációval, de hárman háromféle értelemben használják. Milyen…
Mit lát, aki a játszók által rögtönzött perceket nézi, vagyis inkább mit érez, mire vár, mi tartja a figyelmét fogva? Megérzi-e egy majdnem teljes mértékben rögzített produkció alatt, hogy ezt a folyamatot alighanem improvizációk segítségével hozták létre? Hogy hat ez rá? Lényeges ez? Különbözik-e a létrejövő áramkörök minősége ilyenkor, s megszakad-e az illúzió, ha az…
A korábbi évek nyilvánosan lelepleződött középiskolai, egyházi, gólyatábori, sportolói zaklatás- és hatalmivisszaélés-történetei után 2017. október 14-én Sárosdi Lilla, az egykori Krétakör Színház és a kortárs színházi szcéna meghatározó színésze, majd Maros Ákos táncos tette közzé történetét. A lehetséges válaszokról CSANÁDI JUDITTAL, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorával, JANISCH ATTILÁVAL, a Színházi és filmes szolidaritás egyik kezdeményezőjével,…
A dunaPart impulzusdömpingje után ültünk le beszélgetni arról, milyen összképet mutat a nemzetközi showcase idei válogatása, mik lehettek a fő szempontok és célok, és ezek hogyan valósultak meg. Egy ilyen fesztivál elengedhetetlenül fontos a magyar alkotók számára, és a magyar országimázs kialakításában is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon. A válogatásnak azonban ennél sokkal szerteágazóbb szempontrendszernek…
…ez a szemtelennek tűnő gesztus valójában lojálisabb a szerzőhöz, mintha avíttan, a szöveget érintetlenül hagyva tennék a közönség elé az alkotását.
Európa jelentős színházi mesterei által rendezett előadásokat láthatott a budapesti közönség a negyedik Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM-en. A kérdés, hogy a nagy nevek – például Silviu Purcărete, Eimuntas Nekrošius vagy Alvis Hermanis – fémjelezte produkciók feltétlenül egyet jelentenek-e a közönségsikerrel, a nézői világot fenekestül felforgató színházi élménnyel. A MITEM-en bemutatott Faust, Fekete…
Miről beszélünk, ha szórakoztató színházról beszélünk? Meghatározhatóak-e azok a pontok, ahol elválik egymástól a művészszínház, a minőségi bulvár és a gagyi? Mi múlik a gatyaletoláson? Kovács Bálint ilyen és hasonló kérdéseket tett fel Orlai Tibornak, az Orlai Produkciós Iroda alapító-ügyvezető igazgatójának, Ugrai Istvánnak, a Kultúrbrigád producerének, valamint Urbán Balázs színikritikusnak.
A Baltazár Színház az egyetlen magyar társulat, amely Down-szindrómás színészeket foglalkoztat. Legújabb előadásuk, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! Örkény-egyperceseket és más szövegeket dramatizál. Adorjáni Panna, Nánay István és Kovács Bálint színikritikusok arról beszélgettek, lehet és kell-e „ugyanúgy” nézni ezt az előadást, mennyire szól az egész a nézőről is, és mi sikerült jobban és mi sikerült…
