A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.
A darab lényegi, mondhatni, kulcskérdése, a nemzeti öncsalás, a stratégiai élethazugság bizonyára ma sem kevésbé maghatározó eleme életünknek, mint három-négy évtizede volt.
Kényelmetlen az előadás, pedig a rendező Keszég László mintha inkább kényelmetlenkedőnek szánta volna.
