Archive of posts published in the tag: Kiss-Végh Emőke

Nagy Klára: Szegény férfiak

Úriemberek – Dollár Papa Gyermekei

„A nők fájdalommal magukban születnek. Ez a fizikai sorsunk – menstruációs fájdalmak, fájó mellek, szülés. Egész életünkben magunkban hordozzuk. A férfiak nem. Nekik meg kell keresniük. Kitalálják ezeket az isteneket és démonokat, hogy bűntudatot érezhessenek, amit mi magunktól is nagyon jól tudunk. Aztán háborúkat kreálnak, hogy érezhessenek és megérinthessék egymást, és amikor nincsenek háborúk, akkor…

Gergics Enikő: Az áldozat nem a rokonszenvesebb

Darázs – Delta Produkció

Ördög Tamás rendezése sokkoló fordulatokban gazdag, jó alakításokkal megtámogatott, mégsem igazán mélyre hatoló pszichothriller az iskolai bántalmazás apropóján.

Gyerek a körbekerített kertben

Dollár Papa Talks: Intimitás a színpadon

2020 tavaszán, amikor a színházak először kényszerültek bezárni a járvány miatt, a Dollár Papa Gyermekei társulat háromrészes beszélgetéssorozatot szervezett. ÖRDÖG TAMÁS és KISS-VÉGH EMŐKE két-két meghívott alkotótársukkal tanakodott olyan szakmai kérdésekről, amelyek meghatározóak a színpadi munkában, de évad közben rendszerint nincs idő a közös átgondolásukra. Az első ilyen – a Facebookon kizárólag élőben közvetített –…

Puskás Panni: Szex, szerelem, gyengédség?

Dollár Papa Gyermekei: Orlando – Trafó

A produkció (…) zavarba hozza nézőjét két dologgal is: egyrészt a szexualitás explicit ábrázolásával, másrészt a történet kivehetetlenségével, az alkotói szándék kiismerhetetlenségével.

Egy halálugrás volt az összes előadás

Beszélgetések Najmányi Lászlóról és Najmányi Lászlóval

2020 egyik nagy vesztesége Najmányi László író, képzőművész, rendező, zenész halála. Najmányi szerteágazó munkássága, és az, hogy műveinek egy része a tűrt-tiltott zónában, illetve külföldön született, megnehezíti a róla való beszédet. Erről árulkodnak a suta, összeollózott, pontatlan nekrológok is. Az életmű méltó feldolgozása, kutathatóvá tétele, történeti és elméleti kontextusba helyezése a jövő feladata. A Kiss-Végh…

Lötyögős, mint az élet

Mi az improvizáció: a lélektani realista színésztréning része, közösségi eszköz a drámaíráshoz, vagy a színészi jelenlét és technika felmutatása? Hitelesebbnek halljuk? Képes nem „köznyelvi” lenni? Van-e irodalmi értéke? Kell-e később rögzíteni, és főleg kell-e azzal törődni, hogy mit fog szólni a néző? Az itt megszólaltatott mindhárom alkotó dolgozik improvizációval, de hárman háromféle értelemben használják. Milyen…