…az alkotóknak történetmesélés helyett világot kell építeni, mégpedig úgy, hogy abba a gyerekek is bele tudjanak illeszkedni, már az előadás alatt, de utána is – hiszen a húsz-harminc perces előadást minden esetben közös játék követi.
Tiszta és következetesen végigvitt gondolat, hogy a plüss állatok a bábok, de viszonylag kevés lehetőséget kapnak ahhoz, hogy önálló figuraként létezhessenek.
Kifejezetten ifjúsági közönség számára még ma is viszonylag kevés színház, illetve (többségében független) társulat készít előadásokat, bár az utóbbi 6-8 évben érezhetően megnőtt ezeknek a produkcióknak a száma.
Ilyet én egyetlen más hazai színházi fesztiválon sem láttam: az alkotók múlhatatlan figyelemmel kísérik a programot reggeltől estig, épp csak a saját előadásuk közben nem ülnek a nézőtéren.
De nemcsak azon – egyébként nyitott, érdeklődő – színházlátogatók szemhatárán esnek kívül a gyerekeknek játszó színházak, műhelyek, akik közelében éppen nem élnek alkalmas korú gyerekek. A hivatásos nézők, a színházi kritikusok többsége számára is periféria ez a terület, még akkor is, ha egyre rendszeresebben jelennek meg írások a különböző portálokon, folyóiratokban gyerekszínházi előadásokról.
A rendező, Vidovszky György és alkotótársa, Gyevi-Bíró Eszter szerint a néző a főszereplő szobájában ül. Mégis inkább úgy érzem: színház került a szobába. Míg ugyanezen darab első bemutatójánál a Stúdió K-ban a szoba került a színházba.
… ez az az előadás, amelyre gender-szempontból bizonyára Kövér László is elégedetten rábólintana…
Kolozsi László: Mindenki lehet angyal
Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak - Kolibri Színház - KRITIKA
…ragyogóbbnak tűnt a kinti nap, szépnek az őszi Jókai tér. Még a felbontott aszfalt sem zavart, és hazafelé megéreztem egy ablak alatt, milyen finom húslevest főztek.
