Napról napra

Egy gyár hűvös, nyirkos öltözőjében kuksolunk úgy ötvenen. Szorongatjuk forró teáinkat, mikor hirtelen két idős úr feláll a sörpadról és beszélni kezd. Izgatottan, egymás szavába vágva hadarják, milyen volt egy életet ledolgozni az Armătura-gyárban[1]. „Az egyik legtermékenyebb, legkiválóbb műhely volt egész Kelet-Európában!” Szemük büszkén csillog, ahogy mesélik, miként vettek részt kollégáikkal a rendszerváltásban.

A két világháború között román közigazgatás alá került Kolozsváron a zsidóság – Gáll Ernő mára szállóigévé vált metaforájával – kettős kisebbségi sorsúvá vált;[1] mind anyanyelvéért, mind vallásáért hátrányos megkülönböztetés érte. Nagy Románia egyik korai antiszemita diáktüntetésére Kolozsváron került sor, 1922. november 29-én: román orvostanhallgatók kezdeményezték, és magyar társaik is csatlakoztak hozzájuk. Összerombolták a Zsidó Nemzeti […]

A Reactorban nem Zelea Codreanu az egyetlen furcsaság. A 2014-ben létrejött független színház következetesen progresszív, formabontó, provokatív előadásokat tart műsoron. Erőssége a dokumentarista játékmód szociálisan érzékeny, az elnyomottak helyzetére rávilágító, a mai romániai társadalom anomáliáit leleplező témakörökben. Olyan feladatot vállal, amilyet a Nemzeti Színháznak kellene – fogalmazza meg Adorjáni Panna, amikor a Reactor profiljáról kérdezem.

A kilenc, más és más hátterű, román és romániai magyar alkotó által létrehozott, a két népcsoport együttéléséről szóló, 99,6% című előadás nyerte el az első Halász Péter díjat, amelyet a megszokott formákkal meg nem elégedő, a színház határait kereső előadások díjazására hozott létre a Színház folyóirat és a Trafó. Az előadás román, magyar és angol […]