Tag Archives

Archive of posts published in the tag: kortárs tánc

Rádai Andrea: Kicsi terekben nagy dilemmák

Bulgarian Dance Platform

A Platform küldetése – a szervezők megfogalmazása szerint –, hogy valóban betekintést, azaz reprezentatív képet adjon arról, hogy egészében véve hol tart a bolgár kortárstánc-szcéna, és milyen tendenciák jellemzik. Nem tudom, hogy egy másfajta válogatói szempontoknak megfelelő program milyen lett volna, mindenesetre a kínálat meglehetősen vegyes volt a teljesen érdektelen produkcióktól kezdve az érdekes kezdeményezéseken…

Nem egyszerűen csak piac

Körkérdés külföldi táncszakemberekhez

Milyennek látják a nemzeti táncplatformokat, és azokból milyen főbb irányvonalak, trendek, témaválasztások rajzolódnak ki a kortárs tánc egészére nézve? Vannak-e karakterjegyek, jellegzetességek, amelyek jól láthatóan megkülönböztetik egymástól a különböző nemzeti táncplatformokat? Ezeket a kérdéseket tettük fel nagy tapasztalatú, ismert kurátoroknak, fesztiválszervezőknek, intézményvezetőknek. A tucatnyi megkérdezett közül négyen válaszoltak.

Ízlés, kontextus, olvashatóság

Táncplatformok – magyar szemmel

Hárman együtt a legtöbb európai és azon túli táncplatformot bejárták, tapasztalataikat a dunaParton szervezőként/kurátorként is felhasználták. RÁCZ ANIKÓ, a SÍN Kulturális Központ nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa, SZABÓ GYÖRGY, a Trafó művészeti vezetője és BÁLINT ORSOLYA újságíró, tánckritikus beszélgetett.

Mindent letisztítottam magamról és magam körül

Beszélgetés Góbi Ritával

Góbi Rita táncos-koreográfus néhány évvel ezelőtt rátalált valamire, ami már a Sziluett Cinemában (2014) ugyanúgy érezhető volt, mint Ne hisztizz! (2014) című előadásában. A cseh Andrea Miltrenovával közös duója (Ellenpont) tavaly bekerült a Lábán-díj nomináltjai közé, a 2017-es Reptében című szólója pedig most a Lábán-díjat is meghozta számára. Ugyanezzel a darabjával szerepelt az Aerowaves Spring…

Albert Dorottya: Tágítani a kereteket

A magyar táncfilmkészítés, illetve -forgalmazás tapasztalatairól

A kortárs tánc az elmúlt évtizedekben új, autonóm médiumra talált a mozgóképben, ami oda-vissza hat mind a tánc-, mind a filmművészet jelenére. A ma készülő táncfilmek nagy többsége már nem meglévő táncelőadások filmes adaptációját jelenti, hanem olyan koreografikus mozgóképet takar, amelynek nincs és nem is volt színpadi változata.

Darida Veronika: Túl a táncon…

Reflexiók Jérôme Bel tetralógiájáról

Mit jelent az önszínrevitel aktusa a kortárs táncban? Miként mutatható meg a szerepek mögötti művész személyisége? Hogyan lehet hangot adni annak, aki a színpadon csak a testével beszél? Milyen kihívást jelent a megszólalás a táncos számára, hogyan kapcsolható össze – egy előadásban és egyetlen alakban – a monológ és a szóló? Érdemes továbbá felfigyelni arra…

Bálint Orsolya: Személyesség sodrásában

Az önreprezentáció módozatai Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 és Valencia James Between the World and Me című előadásaiban[1]

Ha most hirtelen azt kérdeznék tőlem, lehet-e hitelesen, a nézők számára is átérezhetően a színpadon prezentálni egy ennyire érzelmi-zsigeri és mélyre szocializált stigmát, mint a többséghez képest más bőrszínnel élni egy gyakran ellenséges társadalomban (ami a barbadosi származású, Budapesten élő Valencia James személyes szólójának témája), akkor – talán naivan – azt mondanám: mind különbözünk. A…

Török Ákos: Már nincs tabula rasa, minden firka a firkán, kommentár

A modern tánctechnikáktól a „hibrid tudásig”

Mennyiben befolyásolták régen, és mennyiben befolyásolják ma a különböző tánctechnikák a táncművészet arculatát? Miért szűnt meg közvetlen jelentőségük az alkotófolyamatra, miközben a tánctréningek és workshopok világa soha nem látott óriási dzsungellé terebélyesedett? Mit kell tudnia, mennyire kell felkészültnek lennie egy kortárs táncművésznek/alkotónak manapság, ha maradandó jelet akar hagyni maga után? TÖRÖK ÁKOS többek között ezekre…

Fuchs Lívia: Hajszálereken át

Új tánctechnikák beszivárgása a nyolcvanas évek Magyarországára

A nyolcvanas években, az egyre puhuló diktatúrában felgyorsultak a változások, és fél évtized alatt szinte minden olyan új táncirányzat beáramlott, amelyektől a korábbi évtizedekben hermetikusan elzárva éltünk: megszülettek az első független alkotóműhelyek, társulatok, iskolák, s az amatőrök, a kultúrpolitika e megtűrtjei, a „hivatalos” művészeti szcéna korszerű alternatívájává váltak.

Simon-Hatala Boglárka: Elszerződik vagy marad, de hallgat

Zaklatás és transzparenciadeficit a tánc világában

Jelenleg a pszichológia legtöbb irányzata azt vallja, hogy a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak elsősorban a hatalommal való visszaélés különböző formáinak tekinthetők.[1] Ha a táncművészetet szociális közegként vizsgáljuk, akkor több olyan sajátosságot figyelhetünk meg, amelyek hozzájárulnak a zaklatás és az erőszak fokozott jelenlétéhez, kumulálják azt, növelik a látenciát, és csökkentik az ellenük való fellépés…