Napról napra

Ahogyan a honi politikai (úgynevezett) kultúra (nevezzük néven) kultúrálatlanságának lett egyenes következménye a közélet teátrumában a Kétfarkú Kutya Párt anarchista dadaizmusa, mint a cinikus valóságtagadás és primitív nyelvrongálás fokozhatatlan paródiája, úgy terebélyesedett az emberszerű répa dicstelen története a következő művészeti tengelyen:

Dicséretes szándék, hogy a Budaörsi Latinovits Színház neves vendégrendezője, a többnyire Németországban dolgozó Kovalik Balázs úgy nyúl Molnár Ferenc talán legismertebb darabjához, ahogyan eddig még senki – legalábbis senki az általam látott előadások alkotói közül –, amennyiben Ari-Nagy Barbara dramaturgiai segítségével komolyan, azaz szó szerint veszi Muskátné ravasz metaforáját, amellyel a körhinta-tulajdonos vissza kívánja édesgetni […]

A 42. Hangosítóban a magyarországi színházi előadások látványvilágával foglalkozunk, illetve azzal, hogy miben és miért más a német színházi vizualitás (már persze a költségvetésen túl). A vendégek: Bányai Tamás világítástervező, Geréb Zsófia és Kovalik Balázs rendezők. A moderátor Gócza Anita.

Amikor 2001-ben Kovalik Balázs egy ismeretlen, a műfaji kánonba soha be nem került művet, Poulenc Tiresias keblei című operáját rendezte meg a Zeneakadémia operaszakosainak Szentendrén, majdnem hatvanöt éve volt műsoron a Bohémélet Nádasdy Kálmán rendezésében az Operában. Azóta ez a szám majd hússzal nőtt, és 2019 karácsonyán is felfelé futott. Közben Kovalik Balázs tizenhét év […]

A Lót – Szodomában kövérebb a fű Térey János utolsó darabja, amely Kovalik Balázs felkérésére született. Végül író és rendező már nem tudták egyeztetni, hogy ki mit hogyan gondolt. A rendező itt van velünk, de ő meg nem szereti elemezni saját rendezéseit. Azért azt elmondja, hogy mit gondol a darab vonatkozásában a hitről, és miért […]

Többhangú kritika Gubán Mária és Urbán Balázs kommentárjával Amikor megszületett a megegyezés az Örkény Színház és Térey János között a Lót – Szodomában kövérebb a fű megírásáról és bemutatásáról, senki sem sejthette, hogy az író utolsó munkája lesz ez. A haláleset máig nehezen felfogható váratlansága miatt kézenfekvőnek tűnhet a kérdés, hogy vajon a bemutatott szöveg […]

…a mű nem veszti el vallásos tartalmait attól, hogy a jelenre vonatkoztatható. Isten és a belőle következő erkölcsi szempontrendszer megmarad annak, ami, absztrakciónak a létezés körül. S a mindennapiság és az általános metafizikai szint közti átlépés nincs elmosva, sőt, folyamatos ütközési felületet jelent, amit mindenekelőtt Lót alakja jelenít meg.

De nem két idősík épül és kacsint egymásra: ezen a színpadon egy örök idő van, benne a felismerhető társadalmi jelenünk és a mózesi korok egyszerre. Ezt csak az igazán kivételes költészet tudja a színpadon.

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Mindig lesz valami, amit színháznak nevezünk majd, de az épp- annyira nem lesz olyan, mint ma, mint amennyire ma teljesen más, mint száz éve. Én ehhez az egészhez nem tudok mást hozzátenni, mint magamat. Nem tudom magamat megmásítani, hogy majd húsz év múlva is érvényes legyek.

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

Boito művével (a Berliozéhoz hasonlóan) az a legnagyobb probléma, hogy hőseinek sorsa nehezen követhető.