Napról napra

Galántai György 1966-tól bérelte művészeti célból a boglári temetődomb egyik kápolnáját, ahol alkotóként a magyar neoavantgárd színe-java megfordult. Néhány év után azonban a kádár-kori hatóságok bezárták és felszámolták az alkotótelepet. A betiltás ötvenedik évfordulójára az EKF Veszprém-Balaton rendezvénysorozat részeként eseménysorozat született, a helyi hátteret a Babel Camp adta.

Az Örkény Stúdió idei első bemutatójának címét szokatlanul sokáig homály fedte; a nagyközönség csupán a premier előtt bő két héttel tudhatta meg, hogy Ingmar Bergman egyik klasszikusából készül az Örkény Színház és a Dollár Papa Gyermekei újabb koprodukciója. Ez a titkolózás, már-már misztikum – bár nem művészi, hanem technikai okokból alakult így – tulajdonképpen még […]

A párizsi Comédie Française társulata kétszer játszotta Tartuffe, avagy a képmutató című előadását a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a budapesti Nemzeti Színházban. Az előadás rendezője Ivo van Hove, a kortárs nyugat-európai színház kiemelkedő alkotója, Hollandia kvázi nemzeti színházának, a Toneelgroep Amsterdamnak a vezetője. Van Hove előadásai rendre nemzetközi együttműködések keretein belül készülnek, és megjárják […]

Hiszünk-e még a Megváltóban, az új élet áldásában, abban, hogy egy elkövetkezendő generáció egyszer másképpen csinálja majd, levetkőzi önzését, kisszerűségét, szorongását, depresszióját – és Istentől örökölt végtelen arroganciáját? Mindenesetre Lucifer visszalép párat, mielőtt – hangsúlyosan utolsóként – levonulna a színről. Visszalopja egy pillanatra magát, és az almát. Ez a véleménye.  Székely Kriszta EMBTRAG címmel rendezte […]

Már az ültetés alatt szembeötlik, hogy Juhász Nóra díszlet- és jelmeztervező minden berendezési tárgyon rajta hagyta az árjelölőt. A jelmezeken sajnos már nem fityegnek, de a cinikusabb énemben ennek ellenére is megfogalmazódott a költői kérdés, hogy vissza fogják-e váltani. Ennél pozitívabb hozadéka is van a lifegő papírfecniknek, hiszen jelzik, hogy a kimondhatatlan nevű bútorok és […]

„Mikor leszek a tied?” kérdi a szerelemtől részeg, pálinkától fölhevült cselédlány az épp mással házasodó műbútorasztalost, mire az – no, nem a darabban, hanem az előadásban – azt feleli: „Amikor piros hó esik!” S ebben az átigazításban igaza van Mohácsiéknak. Mennyivel jobb ez, mint az „Amikor a kakas kotlik!”, vagy a ráadásként kitalált „Amikor az […]

Azt még Vidnyánszky Attila ádáz ellenségei sem állíthatják, hogy valamilyen protokolláris kényszer miatt nyúlna újra és újra a „nemzeti drámaként” elkönyvelt három alapmű közül kettőhöz, Az ember tragédiájához és a Bánk bánhoz. E szövegek szinte folyamatos újraértelmezése, más-más formában (és módosuló mondandóval) történő megfogalmazása a rendezői életmű meghatározó jelentőségű motívumai közé tartozik – ha egyszer […]

A sötét, kutyaugatásokkal teli éjszakában két nyakkendős fiatal megrázza festékszóróját, majd felgraffitiznek egy kardot és mérleget tartó nőalakot a hold fényében megcsillanó, rideg, fémfalra. Ez a hölgy Jusztícia, a vak igazságszolgáltatás és erkölcsi erő istennője, akinek képe – ami mintha csak a két fiú és a nézőközönség számára lenne látható – láthatatlan pallosként lebeg a […]

Ha a tavalyi Pintér Béla-bemutató reményvesztett volt, akkor az idei végképp maga a kútsötét kilátástalanság – vagdalkozással, gúnnyal, dühöngéssel. Az Imádkozó látványával és szereplőivel visszatérő Réka és az oltatlanok még csak egy súlycsoportban sincs az előzményével, jó előadást csinálni viszont többé nem is cél, értelme se lenne, itt már csak üvölteni lehet.

Az idei salzburgi Nyári Játékok legfontosabb opera-előadásai közül kettőt láthatott a szerzőnk, akire az előadásnál mélyebb benyomást tettek a fesztiválközpont közelében látható képek, Ruth Walz fotói, az évtizeddel vagy évtizedekkel korábbi produkciókról. Melyekben mintha még mélyebb és több lett volna kellem és a szellem, vagyis a szellemesség.

A fogalmazásmód játékossága és a humor ellenére sem könnyed a hangvétel: az előadás úgy beszél a jelen applikációvezérelt társkereséséről, hogy a fókusz semmiképpen sem a társon, hanem legfeljebb a keresésen, de még inkább az arra való rákattanáson, a függővé váláson van: emberek keresik, kiválasztják és használják egymást. A kapcsolódás igénye láthatóvá válik, de nem jön […]

Nemrégiben újra a kezembe akadt Lévai Balázs egykori kiváló tévéműsorából készült interjúkötete, a Bestseller, abban is az azóta Nobel-díjassá avanzsált Kazuo Ishiguróval készült beszélgetés. A Japánban született angol szerző az interjú egy pontján kifejti, hogy szerinte az írók a harmincas éveik közepére általában már megírták a legjobb műveiket, negyven felett pedig egyenesen egyre gyengébb kötetekkel […]