Napról napra

Le Roy koreográfiája viszont nem következmény, hanem előzmény (méghozzá a karmesteri pozíciónak köszönhetően, amelyet „talált tárgyként” átimprovizálva használ, hiszen tudni lehet, hogy Sir Simon Rattle egy Sacre-direkciója ejtette rabul, annak hatására döntött a Tavaszi áldozat színrevitele mellett). Le Roy koreográfiája megelőzi, megelőlegezi a zenét, mielőtt az bekövetkezne. Egy lépéssel, egy gondolattal mindig Sztravinszkij előtt jár. […]

Ennek a két magyar drámának két közös pontja van. Az egyik, hogy mindkettő ősbemutatója a Katona József Színházban volt. A másik, hogy jelenleg mindkettő látható a József Attila Színházban.

Fontossá válik ugyanis, hogy mire rezonálunk mi, nézőtéren ülők, mire vagyunk érzékenyek, és mire nem. Hogy min nevetünk, és min nem. Hogy egyáltalán milyen fokon engedjük magunkat bevonódni az előadók bűvkörébe. Hagyjuk-e, hogy lehengereljen bennünket a közvetlenség, a természetesség, a… Mi is hengerel le? És miért nevetünk, tapsolunk (ha tapsolunk)?

Van egy hosszabb ideje önmagát kereső, elemző közgazdász végzettségű férfi, a harmincöt éves Göndör László, aki eszmélése óta az ő karizmatikus nagyanyja, a most 97 éves Katona Éva varázsos közelében él. Próbálkozott már sok mindennel, munkákkal és örömszerző tevékenységekkel, de most elérkezettnek látja az időt, hogy valami lényegi és teljes mértékben vállalható dolgot hozzon létre. […]

A nézőtérrel szemben négyzet alakú, megemelt kis színpad, felette fóliából van a mennyezet, ahonnan a szereplőket a fény érheti – ám a színt a fólia alatti neoncsövek világítják meg. Fehér a színpad teteje, fehér az a néhány tárgy, amely a színre kerül és jórészt fehérek (de legalábbis világos árnyalatúak) a szereplők ruhái. Fekete Anna játéktere […]

A régi korok mítoszai arra próbáltak választ adni, hogyan keletkezett a világ, az istenek, minden, ami élő, s köztük elsősorban maga az ember. Ma is születnek mítoszok, de ezeket a mítoszokat kevésbé a múlt, sokkal inkább a jövő érdekli. Ezek a mítoszok jövőt akarnak írni. Különös vállalkozás ez. A kultuszban pedig az ember tettek, szavak, […]

Nyitrán évente megszervezik a színházi fesztivált, ha törik, ha szakad. A Divadelná Nitra Nemzetközi Színházi Fesztiválra minden hasonló kijelentés igaz lehet, mert sem az idei, harmincadik kiadást, sem a tavalyit nem gátolta a koronavírus.

A Yorick Stúdió már több mint tizenöt éve Marosvásárhely színházi életének meghatározó szereplője. A Sebestyén Aba színész-rendező alapította kísérletező színházi műhely nemcsak, hogy elkötelezte magát a kortárs, főként helyi drámairodalom színpadra állítása és a kultúraközi párbeszéd létrehozása mellett, de konokul hisz abban, hogy a színház segíthet a társadalmi problémák megoldásában. A kilencvenes évek marosvásárhelyi magyar-román […]

Vidnyánszky Attila az 1994-es beregszászi Szentivánéji álom, a Magyar Színházban 2001-ben színre vitt Téli rege, a 2005-ös Shakespeare-koszorú, majd a Gyulai Várszínházban a vihar által 2009-ben szétvert Ahogy tetszik után megajándékozta magát a Rómeó és Júlia megrendezésével. A színházi világot kivételes könyörtelenséggel sújtó járvány miatti szakadozott próbaidőszak, a leállások, a monitoros próbák gyötrelmei után idén […]

Élet és mű összefüggései általában is érdeklik a közönséget, egy olyan szerző esetében pedig, aki irodalmunk sötét legendái közé tartozik, ez még jobban így van. Csáth Géza neve azonnal előhívja a morfium, önsorsrontás, gyilkosság, öngyilkosság szavakat. Jó esetben az életrajzi tények után az olvasónak eszébe jut az is, milyen sokoldalú tehetség volt, felidéződnek novellái, néha […]

Generációs különbségek és értékkonfliktusok adják az apropót az emberi kapcsolatok boncolgatásához mindkét Valló Péter-rendezésben, az egyikben az anyós, a másikban az após feszül össze a vejével. A feltárás óvatos, akár egy kis unalom árán is kíméletes, és leginkább a színészeken múlik, ha egyszer-egyszer véletlenül mélyebbre sikerül vágni.

– Ez a darab? – Ez. – Hhhh…. Nem mondod. – Dede. – Nem látod, hogy… – Ugyan… (kedvesen elfordul) – No, megállj! Meglátod! Bemutatjuk! (Képzelt párbeszéd a Színház és a Szerző között)