Stuber Andrea: THEÂTRE NOIR
PENGEél - KRITIKA
Összességében véve kevesellhető a játszók karakterizáló kedve.
Összességében véve kevesellhető a játszók karakterizáló kedve.
Az egri és a komáromi társulat ugyanarra a következtetésre jutott: ez a történet nem végződhet hepienddel, a Csiky által megírt befejezés nem játszható.
Miféle képzelt vagy valóságos idillt akar cáfolni az előadás?
A kezdeti álca után a rendezés a cigánykérdés sok mindent magában foglaló provokatív célú témakörének veselkedik neki.
Máthé Zsolt sajátos konferanszié; lazán és póztalanul, önmaga történetei iránt némi jótékony megértéssel követi végig a történéseket…
A Katona József Színház az országgyűlési választások évében olyan produkciót tűz műsorára, amelynek rendezői értelmezésében az átöltözés áll a központi helyen.
A felszabadult és végignevetett este bizonyítja, hogy a modern közösségi terekbe befurakodó elektronikus kistestvér jelensége mindenképpen megért egy ilyen típusú misét.
… nem az a fontos, hogy az előadásban legyen politika, hanem hogy közös élmény szülessen meg a színpadon és a nézőtéren, és nem baj, ha az éppen politikával kapcsolatos.
Márpedig a túléléshez nem a hősiességen át vezet az út, hanem ha farsangnak fogjuk fel az életet, és mindig új identitást akasztunk le magunknak.
Vajon ezt az egészet, ezt a habos-babos színésznőséget, komolyan gondolja Kovács Patrícia? Mert szörnyen jól áll neki!
A színészek élvezetesen karikíroznak, az abszurdig elrajzolják a figurákban rejtőző balkánt.
A struktúra-vita álvita, bármilyen régóta folyik.