A komikumnak Molière és Bulgakov szerint mindig tartalmaznia kell a kinevetett tárgy, magatartás fonákját is. De ha a dolgoknak eltűnik a fonákja, vagy ha a hatalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy az álszentség, a képmutatás a hit, akkor eltűnik a humor. És attól kezdve senki nem nevet, semmin.
Kollaboránsok – ez a címe John Hodge nagy sikerű színdarabjának (2011, London), amelyben Bulgakov Batum című drámájának „alternatív” keletkezéstörténetét rekonstruálja a fergeteges komédiától a kegyetlen abszurdon át a történelmi tragédiáig terjedő skálán. A kísérlet azért is figyelemre méltó, mert a fonákjáról mutatja meg a Batum hol agyonhallgatott, hol túlhangsúlyozott ellentmondásait. Ezekre a kérdésekre keressük a…
Kinek fontos ma a kegyelem? Ene-Liis Semper és Tiit Ojasoo Bulgakov-adaptációjában – egy-két útkeresőn kívül – senkinek: inkább a még több pénz, kéjes gyönyör, hatalom – korlátok nélkül. A bécsi Burgtheater Mester és Margarita (Meister und Margarita) előadása nem túl szívderítő látlelet arról, hogy állunk ma istennel, kielégíthetetlen vágyainkkal és egymással.
A komáromi előadás legkevésbé hangsúlyos szála mindenesetre éppen az álszentek összeesküvése – az „Őfelsége komédiása” a bemutató jelentéstartalmát sokkal inkább fedő választás lehetett volna.
Bármennyire is félreviszi a szerteágazó, sokszor felesleges kitérőket tevő mesélés az előadást, a rendező, Rusznyák Gábor sokféle ötletet tartogat, hogy életre hívja a történetet.
…hogyan nyaljuk önvédelmi okokból az uralkodó seggét?
…egy nagyformátumú regénnyel egyenrangúvá válik annak színpadi adaptációja.
A megvalósult bemutató ízelítőt ad egy kevésbé cselekménydús, az alapműhöz kevésbé igazodó, valamivel nehezebben befogadható, de érdekfeszítő és egy közönségbarátabb verzióból…
