Herczog Noémi: Fókuszváltás
Náthán gyermekei - Nemzeti Színház - KRITIKA
…Lessing-parafrázis, amely az öreg bölcsről a fiatalokra irányítja a fókuszt.
…Lessing-parafrázis, amely az öreg bölcsről a fiatalokra irányítja a fókuszt.
Nagy Zsolt vigyáz, hogy ne legyen jávorpalis…
Znamenák István rendesen odatette…
Az utóbbi évek fejleménye a szerzői/társulati színháznak a kőszínházakban tapasztalható markánsabb jelenléte.
A kritikusdíj a kritikusok ízlését mutatja, és azt, ami elérhető, látható a számukra.
Túl fiatalok vagyunk, úgyhogy a memóriánk már nem a régi.
Rába pontosan annak rendezte meg Molière remekművét, ami: vérbő komédiának.
Első osztályú építőelemekből rakott csalódás a Nemzeti Szent Johannája…
A Galilei története szorosan összefügg a forradalom eseményeivel is, hiszen számos bizonyíték támasztja alá, hogy 1956. október 23-án még előadták a Nemzeti Színházban.
Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
Úgy tűnik, a legtöbb kritika a hibákat ideológiai-világnézeti alapon ítéli meg, és tagadni igyekszik, hogy a színpadra állított világ megfelel a valóságnak.
Az ember tragédiájával, a magyar színháztörténet még ma is tekintélyt parancsoló bálványával gyakorlatilag a kezdetektől keményen küzd a színjátszás.