Napról napra

Végül a szegényes szoba leomló hátsó fala kertet nyit a reményre…

 Mohácsi János rendezése szerint Velencében nem dívik a tolerancia…

A Színház folyóirat 2013. februári számában megjelent tanulmány teljes változata

Az istenek azonban a hatalom elvont megtestesítői helyett maguk is szánni valóan emberiek…

Mint a hányatott sorsú színház ritka, kegyelmi periódusaiban, színészóriások játszanak most együtt a Nemzeti színpadán.

Budapest, 2013. január 3. Tisztelt Vidnyánszky Attila! Elnézést, hogy zavarjuk számos tisztségéből eredő tevékenységében. Levelünk megírására azonban Ön késztetett, mivel a Nemzeti Színház igazgatói posztjára benyújtott nyertes pályázatában megemlítette a mi 2007-es elképzelésünket. A következőt írta: Magam is osztom azt a vélekedést, hogy a magyar színházi életben – de a világszínházi folyamatokat tekintve is – […]

Igyekszem minél szélesebb palettát mutatni a diákoknak, hogy legyen választási lehetőségük.

…a fekete-fehér felosztás tarthatatlansága is kimondatik.

…a legátütőbb színészi alakítások a bábtalan szereplőkhöz kötődnek.

Buzit, zsidót, mormont nézhetünk metaforának is.

Folytonosan vitáznak egymással a cselekményszintek, s közben sajnos képletes beszédük össze is zavarodhat.

Az egymást likvidáló hatalmasok elődjeik bűneit ismétlik újra meg újra.