Archive of posts published in the tag: Ödön von Horváth

Proics Lilla: Spektákulum-freakshow

Ödön von Horváth: Kazimír és Karolina – Tanyaszínház, Kavilló

A Tanyaszínház, ahogy évtizedek óta szokás, vitte volna az előadást a környékbeli falvakba. Ezek magyar képviseletei azonban a Vajdasági Magyar Szövetség utasítását szolgai módon követve nem fogadták idén a truppot. Az előadást ezért a kavillói bázison játszották, ami utólag egészen magától értetődőnek tetszik, valójában azonban kellett hozzá a csapat gyors helyzetfelismerő-képessége, szakmai elkötelezettsége és kockázatvállalása…

Dömötör Adrienne: Karácsonyi október

Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline – Centrál Színház

Vajon mit sikerül kezdeni a darab meglehetősen egyértelmű figuráival és helyzeteivel? Hogyan lehet a közel százhúsz rövid snittből álló, de cselekményt csak nyomokban tartalmazó jelenetfüzért erős előadássá formálni?

Pethő Tibor: Didaktikus haláltánc

Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény, Örkény Színház

Ödön von Horváth élesen metszett figurái, cselekményfordulatai ugyanis, ha nem óvatos a rendező, könnyűszerrel beleragadhatnak a didaktikusság, és ezzel a direktség csapdájába. Gáspár Ildikónál ezt önkéntelenül felerősíti olykor az aktualizálás szándéka.

Kovács Natália: Polgári és intellektuális

Örkény István Színház 2015/2016

…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.

Hermann Zoltán: Illuzionisták

Mesél a bécsi erdő — Örkény Színház

A nácizmus bennünk van: ez Bagossy rendezésében is ilyen egyértelmű. A baj talán éppen az, hogy a színészek – a zene, a szöveg és a zongora mint szimbolikus jelek és tárgyak jelenlétében – valóban az előadás kellékeivé fokozódnak le.

Gáspár Ildikó: Hajdani hitelünk

Márciusi lapszámunkban a valóság van FÓKUSZBAN. Gáspár Ildikó esszéjével hangolódhatunk rá a témára.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Koltai Tamás: Remek és remake

A Wiener Festwochen 2014-ről

Michael Thalheimer, Romeo Castellucci, Michael Haneke. Dráma és opera. Revideált klasszikusok. Ismert művek új hangszerelésben. Remek és remake.

Kutszegi Csaba: Kis bűnökből nagy bűn

Ödön von Horváth: A végítélet napja / Katona József Színház - KRITIKA

A kezdetben sokat ígérő korszerű színházi realizmusból nem nő ki értelemre és érzelemre egyformán ható, összetett, elemezhető, izgalmas műeredmény.

Sz. Deme László: Vasutas az ingoványban

Vasárnap 16:48 - Bárka Színház - KRITIKA

A tragédia kisszerűen, alattomosan és szürkén zajlik le, ahogyan az élet csordogál ezen a vidéken.

Szántó Judit: Félemberek

Szántó Judit a Kasimir és Karoline előadásáról

Bagossy Lászlónak is volt egy mindent meghatározó ötlete: Ödön von Horváth cselekményének színhelyét, az 1931-es müncheni Oktoberfestet bábszínháznyi kivágásra szűkíti.