Napra pontosan harminchárom évvel Nagy Imre és társainak újratemetése után érkezünk az Örkénybe az évad utolsó bemutatójára, A nemzet özvegyére. Az előtérben szétszórva temetői mécsesek és egy nyitott koporsó, mely a szünetre bezárul. A Kelemen Kristóf által írt és rendezett előadás alaphelyzete meglehetősen zavarba ejtő. 1989-ben a 301-es parcellának, azaz az 1956-ot követő megtorlások áldozatainak […]
Schwechtje Mihály színházi munkáit Az örökség óta kísérem figyelemmel. Ez a valós tényekből kiinduló, falun játszódó történet nyomorról, gyermekkereskedelemről, szegregált egymás mellett élésről vitára késztető, friss hangon megszólaló előadás, amelyért a szerző-rendező és az előadás is méltán kapott díjakat.
A kritikusdíj negyvenéves történetében eddig egyszer fordult elő olyan rendkívüli esemény, amely meghiúsította a díjazást: 1981-ben a politika szólt közbe. Akkoriban ugyanis minisztériumi jóváhagyás kellett a díjak kiadásához, és a tagok által a legjobb új magyar drámának megszavazott Halleluja, Kornis Mihály darabja nem ment át a cenzúrán. Ezért a kritikusok úgy döntöttek, hogy abban az […]
Fel sem kell mennie a függönynek, hogy felfogjuk, valami zavar van a rendszerben, sőt, el sem kell kezdődnie az előadásnak. Mikor az ügyelő szólítja a színészeket (de hát mi volna ez, ha nem már az előadás maga), sorolja a neveket, elhangzik Kókai Tünde neve egyszer, még egyszer, majd harmadszor és így tovább. Persze elég, ha […]
„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha […]
…Ari-Nagy Barbara dramaturgot és Závada Pétert is dicséri, hogy minden beleírás és átszerkesztés ellenére megmaradt az eredeti francia dráma „lépcsőzetes feszültsége”, a rendezés és a színészi játék pedig az előadásba építette bele az ember végtelen kínját és ijesztő esendőségét.
Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja a magyar színház kísérletező, műfaji határokat átlépő hagyományának erősítése. A díj koncepciójának megfogalmazásakor a kurátorok számára fontos volt a kő- és független színház között hagyományosan tételezett határ figyelmen kívül hagyása, amely esztétikai értelemben gyakorta nehezen megragadható. Az […]
Werkfilm ez leginkább. Akkor is, ha az alkotók „dokumentumfilm-online-próba-videókonferenciá”-nak hívják a formát, melynek segítségével rögzítették egy készülő előadás kidolgozottsági szintjét, megnyitva előttünk otthonuk egy-egy szögletét is. A 2020-as koronakarantén kezdetén az élménymegosztás adakozó aktusa lett ez a kevert műfajú játék.
…a mű nem veszti el vallásos tartalmait attól, hogy a jelenre vonatkoztatható. Isten és a belőle következő erkölcsi szempontrendszer megmarad annak, ami, absztrakciónak a létezés körül. S a mindennapiság és az általános metafizikai szint közti átlépés nincs elmosva, sőt, folyamatos ütközési felületet jelent, amit mindenekelőtt Lót alakja jelenít meg.
Ez a fajta bűntudat fogságban tart, konzerválja a zsarnokságot akkor is, ha kontúrjai bizonytalanok; alapja, folytonos megújítója a rendszernek. Kétségtelen: az Örkény előadásában ezen a ponton valóban érezni a reminiszcenciát korunkkal.
De nem két idősík épül és kacsint egymásra: ezen a színpadon egy örök idő van, benne a felismerhető társadalmi jelenünk és a mózesi korok egyszerre. Ezt csak az igazán kivételes költészet tudja a színpadon.
Úgy tűnik, mintha a rendezvény apránként, „suttyomban” hajtaná végre az innovációt, talán annak tudatában, hogy a hirtelen irányváltás a mindenkori fizető közönség és a finanszírozó városvezetés szimpátiájába kerülhet.
