Napról napra

A szegénység jó vicc, amelyhez nekünk, nézőtéri (és színpadi) középosztálybelieknek semmi közünk.

Pikáns ötlet a két hely, a kupleráj és a múzeum szellemének ütköztetése (látvány: Szöllősi Géza), de ez a kis izgalom hamar elmúlik.

Bagossy Lászlónak is volt egy mindent meghatározó ötlete: Ödön von Horváth cselekményének színhelyét, az 1931-es müncheni Oktoberfestet bábszínháznyi kivágásra szűkíti.

Ezen az anyagon változatos pályafutása során egyszer sem dolgozott író, s bárhogy divatos tagadni e színházi munkakör jogosultságát, az író hiánya még 2010-ben sem előny.

Kerekes Éva vidám passzivitással ragyog a színen, és a szabad választási lehetőségekre buzdít, de kedves affektálással azért hozzáfűzi: „aki nincs velem, az ellenem van.”

Gáspár Ildikó a két Macskajátékot, a kisregényt és a drámát felhasználva új szövegkönyvet készített a lényegre törő, kopár megjelenítéshez.

Kristálytisztán fogalmazódnak képekbe a kielemzett viszonyok, külön érdekesség, hogy olykor a „kamera” még fókuszál is.

A főszerepekben a három érett, nagy művésznő játéka hosszabb elemzést érdemelne.

…mert a racionalitásnak semmi köze nem lehet egy őrült felemelkedéséhez és bukásához.

A lendületes és szórakoztató produkció tömör, sarkos, gunyoros és némiképp talán leegyszerűsített interpretációját adja a darabnak.

A nyolc gyermeket nemző család az uralkodó ideológiából indul ki: a gyermek a család alapja.

Az előadásban a gyerekek a rosszcsontok, de a felnőttek a szörnyetegek.