Archive of posts published in the tag: performansz

A társulat az én vakvezető kutyám

Interjú Jan Fabréval

JAN FABRE, a belga kortárs képzőművészet és színház öngerjesztő popsztárja egy vérperformansszal (My body, my blood, my landscape) hívta fel magára először a figyelmet 1978-ban, utoljára pedig egy monstre, szünet nélküli, 24 órás színházi előadással (Mount Olympus – To glorify the cult of tragedy),[1] amelynek tavalyelőtt volt a premierje Berlinben. A határok átlépése a művészetben…

Boros Kinga: TESZT-napló 2.

Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó: performansz egy nézőnek, nem-színház, Birdie

Magunknak, magunkban kell megtalálnunk a piros kapucni alatt az embert.

Mélyi József: Felgyorsult események

Köztér és performativitás múló jelene

Magyarországon az elmúlt évek során a képzőművészet és színház határán keletkezett köztéri performanszok hátterében hangsúlyosan jelent meg a kollektív emlékezet problémája.

Rosner Krisztina: Marina, Marina, Marina

Marina Abramović kapcsán a jelenlétről mint színre vitt élettörténetről

A performance valójában a jelenlétről szól. Ha megszöksz a jelenlét elől, a performanszodnak annyi.