Napról napra

A megérintődés esélyének megadása, a találkozás létrejötte a lényeg, nem a megfelelési kényszerből űzött műelemzés kalapáló kopogása. Hogy a közös birtoklással járó öröm során majd egy fényes pillanatban rá lehessen mutatni egy alkotói megoldásra: ezt nézd! S az majd megmarad, s hívja a többi rácsodálkozást.

…bár a szereplők önmagukban nevetséges, kicsinyes alakok, együtt mégis pusztító erejűek…

Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.

Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.

Könnyű kis darab, a bulvár és a pszichologizáló komédia között valahol félúton…

…lapos, érdektelen – és még a humora is szűkre szabott.

Maga az ötlet kellőképpen merész, szinte pimasz…

Itt a publikum szórakozni akar, nem megrendülni és magába nézni.

A darab görbe tükrében is képes megőrizni a kritizált világ báját…

„Nem a genetika számít, hanem a földrajz.”

Bezerédi Zoltán rendezése – mondjuk így – teret enged a színészek ambícióinak, készségeinek, játékkedvének.

 …tőlünk, a Pesti Színház közönségétől igencsak távol áll a szexualitás és a szabadság azon formája, amit a szerző (Almodóvar és/vagy Adamson) evidenciának tekint.