
Tarján Tamás: Átmenni a téren
Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás – KRITIKA
Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.

Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.
Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.
Könnyű kis darab, a bulvár és a pszichologizáló komédia között valahol félúton…
…lapos, érdektelen – és még a humora is szűkre szabott.
Maga az ötlet kellőképpen merész, szinte pimasz…
Itt a publikum szórakozni akar, nem megrendülni és magába nézni.
A darab görbe tükrében is képes megőrizni a kritizált világ báját…
„Nem a genetika számít, hanem a földrajz.”
Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
A film a színházról a kameramozgásokkal és a színészi játékkal szakad le.
Bezerédi Zoltán rendezése – mondjuk így – teret enged a színészek ambícióinak, készségeinek, játékkedvének.
Börcsök Enikő Manuelaként bensőséges és természetes.