Nánay István: Válaszúton
A 25. kisvárdai fesztiválról
A találkozó a városban keveseket érdekel, a zenés show meg sokakat.
A találkozó a városban keveseket érdekel, a zenés show meg sokakat.
A pedofília gyógyíthatatlan belső zavara mellett feltárul az egész államszocializmus összezavarodott gépezete. Thuróczy Szujója azért jár táncházba, mert kémkedik, de miközben tartótisztként zsarolja Istvánt, sörözni hívja hétvégi telkére.
A színészek jól beleállnak az áriákba, biztosan énekelnek, kedvvel adják elő a szándékosan rontott prozódiát.
Mikor a néző legjobban nyerít, akkor jön egy csodálatos váltás…
Az utóbbi évek fejleménye a szerzői/társulati színháznak a kőszínházakban tapasztalható markánsabb jelenléte.
Ide-oda taszajtják itt a közönséget, sírva vigadásból vígva siradásba.
Wyspiański a század elején azt állítja: az intelligenciának vérfrissítésre van szüksége.
Lehet, hogy túlbecsültük a sorok között olvasás – a szöveg alatti áthallás – szolidaritásképző erejét?
…a tehetségesek, akiknek torkában callasi hang lakik, kávét szolgálnak fel a társulatnak, míg a dilettánsokra zuhog az elismerés.
… nekem úgy tűnik, hogy a jobboldali kultúrkoncepcióban nincs igazán helyük a független színházaknak.
… el lehet mélázni azon, mennyire építkezik klisékből a Pintérék által sugallt kisember-, cigány- vagy gárdista-kép…
Irén és Attila idilli viszonya felborul, amikor kiderül, hogy a férfi teherbe ejtette Anitát, Rózsit szélsőjobbos aktivistaként, gárdista egyenruhában látjuk viszont…