Azt is tünetértékűnek vélem, hogy mindössze két nagyszínpadi produkciót láthattunk (…). Arra utal ez, hogy a magyar dráma főképp kis termekben, stúdióterekben kerül színre…
Ez az írás abból indul ki, hogy az alábbi előadások legfontosabb kontextusa az 56-ról való mai közbeszéd, amelyet a politika határoz meg. Ahogy az intézményi hátteret is: az itt szereplő produkciók többségét támogatta a központi Emlékbizottság.
…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.
Urbán Balázs: Rómaiak, germánok, tyúkok
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus - Budaörsi Latinovits Színház
Az előadás első fél órája csupa ígéretes kezdet: csak találgatni lehet, hogy a szárazabb, indulatosabb, (aktuál)politizálóbb, vagy a játékosabb, teátrálisabb, a zenei hatásokra sokat építő, stilizáltabb forma és tartalom, esetleg a kettő integrálása felé tart a játék.
Rádai Andrea: Bennünk dől el a mese vége
Mese az igazságtételről, avagy a hét szamuráj – Örkény Színház - KRITIKA
A második felvonás hirtelen félbeszakad, és egy másik világ, Tatárszentgyörgy jelenik meg a színpadon.
A Szputnyikkal együtt vetett kotta is szárba szökken, az most hallható.
Kovács Bálint: Páneurópai piknik
Merlin avagy Isten, Haza, Család - Örkény Színház, HOPPart - KRITIKA
Létrehoztuk, amit akartunk, na és akkor most hogyan tovább?
…jólesne, ha legalább suttyomban eljutna hozzám valami üzenetféle is.
… arról beszélnek-játszanak előadáshosszat, ami éppen körülöttünk zajlik…
