A társalgási nyelvben a radikális önmagát hitelesítő ütőkártya: súlyába beleborzong a hallgatóság. Az új Tarnóczi-bemutató címében a nonszensz „radikális pihenés” szókapcsolat egyszerre idéz felszólítást és vágykifejezést, jelentése nagyjából: „Igen, pihennem kéne, nagyon.” Míg a cím két szava külön-külön bedobva is igen csalogató, az előadás végül mintha mégis azt üzenné: egyikből se kaptok.
