Napról napra

Rágcsáljuk az árpafüvet, a ciberét, a sóskaleveleket, és szürcsöljük a homoki bablevest bivalytejföllel és alakor lisztből készült csipetkékkel a Trafó Nagytermében, az évadnyitó fókusz Aszályvacsoráján. Az asztalok egy kiterjedt dominójáték alakját adják ki, rajtuk papírterítő az aszály sújtotta Magyarország térképével. Egymás után emelkedik szólásra porkutató, őstermelő, étteremvezető, antropológus. A londoni Cooking Sections-duó részletes leírást ad […]

A kuratórium idei listáján hat nominált előadás szerepel, plusz egy különdíjjal jutalmazott kísérleti sorozat. Ismert és kevésbé ismert alkotók, akik közül többen – egyénileg vagy kollektíva tagjaként – most először kerültek fel a Lábán-díj várományosai közé. Nehéz helyzetben van a terület finanszírozási és mentális szempontból, ennek egyenes következményként pedig nehéz helyzetben van maga a díj […]

A 47. Hangosítóban arról beszélgetünk, ki hogyan nyúl a színházban nagy nemzeti sorskérdésekhez, az irodalomtörténet jelentős figuráihoz és műveihez, drámaszövegekhez. Az adás vendégei Fábián Péter (Barguzin – Lehullt csillag fénye), Raubinek Lili (Dioráma magyarokkal), Regős Simon (Puszták népe) és Székely Kriszta (EmbTrag). A moderátor Gócza Anita.

Raubinek Lili a kortárs előadó-művészet izgalmasan színes figurája: előadóként, alkotótársként, koreográfusként kortárstánc-előadásokban, prózai darabokban és színházi-nevelési előadásban is találkozhatunk a nevével. Nyolc éve végzett a Budapest Kortárstánc Főiskolán, ahová 23 évesen került be. Miért jelentett számára könnyebbséget a késői kezdés, milyen más utakat járt be előtte, és mit kezd magával most, amikor gőzerővel szivattyúzzák ki […]

Benne van a levegőben, mondják, a művészet pedig a maga érzékenységével mindig reagál arra, ami a levegőben van. Néha öröktől fogva meglévő helyzetek és kérdések erősödnek fel, máskor az adott kor helyi adottságokkal egybegabalyodva teremt sosemvolt atmoszférát és/vagy hoz létre új jelenségeket, amelyek aztán beszivárognak a mindennapokba. Az emberek folyamatos küzdelme egymással és önmagukkal inkább […]

A dioráma manapság csak háromdimenziós makettet jelent. Leginkább múzeumi tárlókban találkozhatunk ilyenekkel, amikor egy-egy csataleírás mellé szeretnének valamilyen ábrázolást, vagy természettudományos kiállításokon, ahol embernagyságú neandervölgyiek bújnak barlangjukba, esetleg gyapjas mamutra vadásznak…

A sötétben három bársonyos női hang meséli gyermekkori álmait: bölcs csacskaságok, (ir)racionális jövőképek, karriervágyak zsonganak a mikrofonban. Olyan gyors tempóban jönnek a mondatok, hogy bár érzékeljük a különböző szólamokat, mégsem tudjuk élesen körülhatárolni a három személyiséget: összeolvad az, ami közös és ami megkülönböztet. A Saját drive következő jeleneteiben aztán szétválik egymástól és egyre jobban körvonalazódik […]

Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy […]

Hatalommal való visszaélésektől hangos ismét a színházi szakma – talán most úgy, hogy ez szélesebb társadalmi dialógusra teremt lehetőséget, és nem csak a jéghegy csúcsát kaparássza. Ám arról sem szabad elfeledkezni közben, hogy hatalom a média is – a kritikától a videóblogig –, amellyel szintén vissza lehet élni. Például a más kontextusba helyezéssel, ami különösen […]

…valamiféle szent megszállottság is jellemzi a figuráját, újra és újra belekezd abba a kísérletbe, hogy megfogalmazza a tánc lényegét, hogy „pusztán” a testen keresztül érzékeltesse: a tánc önálló életet képes élni, a táncnak személyisége van, dönt magáról, cselekedni képes, és csupán médiumot keres a megnyilatkozásaihoz.