Georges Banu: Az öreg színész, avagy az emlékezet allegóriája
Az öreg színészekről
Az öregedés színpadi jelenléte mélyen megérinti a nézőt, már amennyiben bölcsesség, nem pedig földi hívság van mögötte.
Polina Bogdanova: Vasziljev múlt és jövő közt
Vasziljev módszeréről
Vasziljev hozzálátott, hogy kidolgozza a színészi játék új módszertanát a személy és a szerepalak kettőssége alapján.
Urbán Balázs: Szörnyű víg tragédia
A zsámbéki Szentivánéji álomról
Ide, oda, amoda helyezett mozaikdarabként látunk etűdöket, s a mi dolgunk, hogyan ragasztjuk össze (összeragasztjuk-e egyáltalán) a darabokat.
Stuber Andrea: Bűn és bűnhődés
Nekrošius Macbeth-jéről
A Gyulán látott Macbeth origója a három vészbanya jelenete. (Érdekes módon némi hintőporszag kíséretében.)
Rádai Andrea: Királydráma az ötletviharban
Tompa Gábor III. Richárd-rendezéséről
Kérdés, hogy a gyulai Shakespeare Fesztiválon tartott munkabemutató éppen csak felvetett, egymásnak olykor ellentmondó értelmezési lehetőségei letisztulnak-e a novemberre ígért kolozsvári premierre.
Sz. Deme László: Vagy amit akarunk?
A Vízkereszt vagy bánom is én gyulai előadásáról
Orsino herceg Metallica-számra búsong Olivia szenvtelen elutasítása miatt, de elhangzik több más szerzemény is, köztük egy best of kislemezre való Kispál és a Borz.
Koltai Tamás: Luk és Luc
Perceval Shakespeare- és Bondy Genet-rendezéséről
Perceval esős Shakespeare-tablója – hagyományos szituáció- és figurateremtés híján – bizonyos értelemben bizarr, profanizált, hétköznapi rítus és egyúttal erőteljes társadalomkép.
Koltai Tamás: Bordélyból börtön
A Szeget szeggel gyulai előadásáról
Purcăretének rossz véleménye van a világról. Akárcsak Shakespeare-nek.
