Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház

Gyurkovics Virág: Színház költői képekből

2 in 1 kritika: Élőhomok – Szabadkai Népszínház Magyar Társulat; Az utolsó kislányok – Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Két új színházi bemutatót is láthatott decemberben a szabadkai közönség. A Népszínház Magyar Társulata az Élőhomok, a Kosztolányi Dezső Színház pedig Az utolsó kislányok című darabot tűzte műsorára. A maga módján mindkét előadás kísérleti jellegű, hiszen egy nem – vagy legalábbis nem úgy – létező szövegből indul ki, és bizonyos tekintetben akár felcserélhető is, hogy…

Bogya Tímea Éva – Kertvéllesy András: Folyamatos jelen

Thealter2021: Kosztolányi Dezső Színház: A három nővér, Manna Produkció: A halhatatlanságra vágyó királyfi, Manna Produkció: Minden negyedik, Kabdebon Dominik, Oláh-Bebesi Borbála, Csernai Mihály: ProTest – Út a forradalomhoz – színházi társasjáték, Márfi Márk: Telik – egy óra az életedből

Az első három nap után sem ereszt minket a fesztivál, jobbnál jobb előadásokat látunk, melyek mind másképp, más szempontból megközelítve szólnak a máról. Lerombolják a csodákkal szemben felépített ideáinkat és a folyamatos jelenbe invitálnak. Itt vagyunk most. Minél több alkotóval készítünk interjút, annál többen emelik ki, hogy mennyire jó ismét élő közönségnek játszani.

Bogya Tímea Éva – Darvay Botond: Éjjel-nappal Szeged

Thealter 2021: Freeszfe Egyesület: Caligula helytartója; Kosztolányi Dezső Színház: Csókos asszony lovagjai; Kosztolányi Dezső Színház: Dogville; k2 Színház: Rosencrantz és Guildenstern halott; Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: Ahogy tetszik

Tíz nap, több mint harminc produkció és végre érintkezés, sokk! A világjárvány okozta korlátozások lazításának hevében van mit pótolni, kiváltképp, ha elmaradt színházi bemutatókról van szó. A 31. THEALTER fesztivál premier-dömpinggel és másfél év pótlásának szándékával várja a közönséget.

Faluhelyi Krisztián: Genya viszonyok

Urbán András: Pass-Port trilógia

(…) az alcímek utalásai alapján – Szabadka, Szeged, Európa –, továbbá a trilógia koprodukciós volta miatt elsősorban arra számítottam, hogy bizonyos kérdések – nemzeti identitás, magyarságtudat, Európához való viszonyunk stb. – más és más nézőpontból való megjelenítése fog az előadások középpontjában állni, hogy a három helynév térbeli elmozdulást, nézőpontváltást, esetleg egy táguló keretet fog jelenteni…

Pressburger Csaba: Transz-monológok

Csehov – Góli: A három nővér – Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Három férfiszínész Csehov Három nővérének címszerepében – a Haumann–Márkus–Körmendi-trojka négy évtizeddel ezelőtt már lelőtte ezt a poént. A Kosztolányi Dezső Színház színészei, a Mészáros–Kucsov–Búbos-trió azonban nem öltözött női ruhába, nem torzította nőiesre a hangját, nem használt parodisztikus stíluselemeket. A klasszikus paródia-értelmezésre maga a végtelenül minimalista színpadkép sem csábít, a nyugtalanító zenés felütés (Erős Ervin és…

Mit akarok?

Béres Mártával Proics Lilla beszélgetett

BÉRES MÁRTA hosszú ideig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház egyik alapembere volt, nemrég szabadúszó lett, azóta többet dolgozik szerb társulatokkal is. Újvidéken az Anna Karenina című előadás előtt beszélgetett vele PROICS LILLA.

Pressburger Csaba: Fogyatkozás, átalakulás, leltár

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházról

A címben foglalt három fogalommal írható le a Kosztolányi Dezső Színház folyó évadának első három előadása, de a magát kísérletező színházként meghatározó szabadkai teátrum és végső soron a teljes vajdasági magyar közösség jelen állapota is. A KDSZ ötfős állandó társulatát az előző évadban hárman elhagyták, és a csapatot a huszonötödik évad kezdetére is csupán egy…

Pressburger Csaba: Nézőhibáztatás

Tasnádi István: Nézőművészeti Főiskola – Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Elsőre magam is meglepőnek találtam, hogy Urbán András Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című drámáját viszi színre saját színházában. Hiszen mind Urbántól, mind az általa igazgatott Kosztolányi Dezső Színháztól távol áll a klasszikus értelemben vett szórakoztatóipar, amit az előadás színlapján szereplő meghatározás, tudniillik a „bohózat” sugall, de még a társadalmi szatírának az a könnyedebb, sokszor hahotázásra…

Kovács Bea: Szelektív filantrópia

Három vajdasági előadás

Míg Urbán a tőle megszokott in-yer-face stílusban, bár önmagához képest is extrém kulcsban alkot, Lénárd a királydráma-adaptációk klasszikus modernizáló nyelvezetével kísérletezik.[2] Figyelmünket inkább a tematikus összecsengések ragadhatják meg, pontosabban a kisebbségi, marginalizált csoportok felé fordulás.

Pressburger Csaba: Hol a forradalom, barmok?

Desiré Fesztivál 2017

Ha Szabadkára novemberben köd borul, biztos jele az annak, hogy kezdődik a Desiré Fesztivál. Így van ez már „emberemlékezet” óta, állítják a régi motorosok, akik immár kilenc éve részesei az Urbán András nevével fémjelzett nemzetközi kortárs színművészeti fesztiválnak.