Archive of posts published in the tag: Szikora János

Zappe László: Csak Kaposvár hiányzik

A kaposvári A nagymamáról

A játék különben egyenetlen, stilárisan összehangolatlan, de ez nem csökkenti az előadás élvezeti értékét.

Szántó Judit: Nem kell félni. Van jobb.

A Tizenegy percről

A Brigittét játszó Sztárek Andrea esetében rendező és színésznő úgy gondolhatták, hogy kell ebbe a bánatos, sötét színezetű mesébe egy kis humor is…

Ugrai István – Zsedényi Balázs: Végjáték. Búcsú a Kaposvár-jelenségtől

A Csiky Gergely Színház 2009/2010-es évadjáról

A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.

Stuber Andrea: Apák és fiúk

Édentől keletre -Új Színház - KRITIKA

Spiró rövid, snittszerű jelenetekben fogta össze a cselekményt, s ehhez Szikora János a gördülékenység és a stílusosság jegyében teremtett keretet.

Sztrókay András: Kortársunk, a romlás

Sztrókay András a Romlásról

A gondoskodásról, a törődésről, a feltétlen szeretetről szól Bartis darabja. Arról, ahogy a szerelmi háromszög két nőtagja magát teljesen feladva, gyűlölve szereti a férfit.

Tompa Andrea: Az új stílus

Nyári kalandok - Új Színház

Művészeti vezetői krédójában Szikora azt hirdeti: elemzéssel, nézőt felzaklató „kemény” értelmezéssel nem fogjuk megzavarni az estét.

Koltai Tamás : Csapdaváros, avagy A Nagy Félreértés

A Mahagonny városának tündöklése és bukása előadásáról

Megértem, hogy olcsóbb kivitelezni egy statikus, semmitmondó díszletet, de még olcsóbb nem eljátszani a darabot. És többet ér, mint rögtön a kiindulópontban félreérteni.