Tag Archives

Archive of posts published in the tag: színháztörténet

Szabó István: „Nem tiltották be, csak levették” I.

A Hegedűs a háztetőn betiltásának története (Operettszínház, 1974)

A musical magyarországi bemutatójának útját a színházak műsortervezési rendjének ismeretében követhetjük végig. Formális cenzúra nem működött, de az állami és tanácsi fenntartásban működő színházak (és gyakorlatilag csak ilyenek voltak) évados műsortervüket csak a mindenkori kulturális minisztérium jóváhagyása után realizálhatták. A színházak által tervezett és engedélyezésre benyújtott darabok közül egyiket-másikat elsősorban politikai megfontolások alapján utasították el,…

Gajdó Tamás: Harmadik figyelmeztetés: a lovat kérem a színpadra!

Állatok a magyar színpadon – történeti vázlat

„A kutya jött és Goethe ment. És még azóta is, a kutyák mindig jönnek, és a Goethék mennek.”

Gajdó Tamás: A nőnek a színpadon szépnek kell lennie?

A szépségideál változása a magyar színházban Laborfalvi Rózától Fedák Sáriig

Úgy tűnik, hogy az ezredforduló színházi nézőjét már nem zavarja, ha a drámai művek női főszerepét nem szépséges színésznő játssza. A tehetség, a szorgalom, az elhivatottság vált művészi erénnyé.

Herczog Noémi: 1956 a Kádár-korszak színikritikájában: az utolsó tabu

Tépelődések egy Ádám Ottó Dantonjáról született kritika kapcsán

…még azt is nehéz utólag eldöntenünk egy támadó hangú kritikáról, hogy feljelentésről vagy inkább védelemről van-e szó benne.

Darida Veronika: Minek nevezzelek?

Andreas Kotte: Bevezetés a színháztudományba című kötetéről

Mindez visszavezet ahhoz a problémához, hogy mit is nevezhetünk színháznak. A legáltalánosabb és legelfogadottabb kritériumok Kotte szerint a tér-, a test- és a szöveghasználatot érintik. Így színház lehet mindaz, ami egy adott helyen, gesztusokkal vagy akusztikai kiemelésekkel élve, felhívja a figyelmünket valamire.

Akit nem érdekel a történelem, jobb ha elkerüli a színháztudományt

Andreas Kottéval Kricsfalusi Beatrix beszélgetett

A színház azonban soha nem volt csak múzeum, legfeljebb az is.

„Emlékét nyugtalansággal gyászolom”

Nánay István Lengyel Györggyel beszélget – Gellért Endréről, aki idén lenne százéves

1956 őszén csak pár hétig tartott a tanítás, s amikor újra indult, Gellért az első öngyilkossági kísérlete után már nem tanított.

Zappe László: Korszakok tükre

A Gyulai Várszínház ötven évéről

Miszlay hármas célkitűzésre emlékszik vissza később, tizenöt év múltán: „Olyan fesztiválról álmodtam, amely egyszerre lehel életet az ősi falakba, és ugyanakkor a színházat is új létformára kelti.

Imre Zoltán: Idegen, nemzet és színház – Nóra leányai, 1938

A Színház folyóirat 2013. februári számában megjelent tanulmány teljes változata

Szergej Cserkasszkij: Sztanyiszlavszkij és a jóga

tanulmány

Sztanyiszlavszkij még élete alkonyán sem szakította meg a párbeszédet a jóga testről és lélekről felhalmozott, ősi és örök tudásával.