Napról napra

Milyen kihívásokat jelent, ha az ember egyedül áll a színpadon? Hol találkozik a színpad és a valóság, ha a monodráma főszereplője valós személy? Fontos ügyekről könnyebb monodrámán keresztül beszélni? Hogyan látják ezt belülről az előadók? FULLAJTÁR ANDREÁval (Az átnevelhetetlen), MÉSZÁROS PIROSKÁval (Call Girl), SZAMOSI ZSÓFIÁval (Pali) és TENKI RÉKÁval (Egyasszony) RÓBERT JÚLIA beszélgetett.

Mit jelent a hiba a kortárs előadó-művészetben? Melyik konvenció szerint mi számít hibának: mi a hiba hagyományos értelmezése, és hogyan változik a jelentése? Mi történik például akkor, amikor a kortárs színház beemeli az esetlenséget mint új esztétikai kategóriát: mikor és milyen kód alapján lesz esztétikai minőséggé az, ami addig hiba volt? Miért hiba a bulvárban, […]

Molnár Ferenc kevésbé elismert (ám az ötvenes években Grace Kellyvel és Alec Guiness-szel megfilmesített) alkotása a szokás, a rend, a változtathatatlanság (korszakok örök visszatérésének) drámája – talán az Örkény színpadán hangsúlyosabban is, mint az eredeti szöveget olvasva. A hattyú – túl a primer vígjátéki elemeken – annak csöndes elismerése (Molnár esetében nyilván leszűrve 1918–1919 hazai […]

Játékában benne van az út és a megérkezés: egyszerre éli és meséli a történteket.

Tenki érdekessége, hogy szépségében és bájában van valami nyugtalanítóan szabálytalan, ami ezt a benyomást folyamatosan felülírja, de legalábbis megkérdőjelezi.

… a testem már régen a jelenet közepén jár, mire az agyam beér a színpadra.