Jászay Tamás: Werkszínház
Jászay Tamás a Vivarium Studio A sárkányok melankóliája-előadásáról
A szereplők „csupán” lélegeznek, léteznek, a semmit csinálják, ám mindezt varázslatosan teszik.
A szereplők „csupán” lélegeznek, léteznek, a semmit csinálják, ám mindezt varázslatosan teszik.
Emanuel Gat teljesen lemond a díszletről, nem érdeklődik a test esztétikuma iránt, és nem alkalmaz virtuóz tánctechnikai elemeket.
Tudom, most azt mondja magában: örülök, persze, hogy Budapesten is játsszák a darabjaimat, de nincsenek ezeknek a magyaroknak saját szerzőik, akik a saját történelmi félmúltjukat és jelenüket feldolgozzák?
Minden közhely, szemfényvesztés, nagyjából a nagy példányszámban eladott, és média által hipe-olt Müller Péterek füveskönyveinek szellemi szinte.
A két kurta mű nem teljesedik ki összművészeti színházi produktummá, hanem megmarad a képzőművészet keretei között.
Árvai a régi alkotótársakkal karöltve ment neki a „világi” műfajnak, és mormolt bele komorkodón a divatba.
A képlet végtelen primitív: ultramacsók kontra eleve kurva.
A jubiláló s két évtized óta Szögi Csaba irányította KET a kivételes munkásságot kifejtő Horváth Csaba művészeti vezető távozása után a radikális megújulás irányába nyitott, miközben működésén is változatott.
Ördögi koreográfusi ötlet káprázatos megvalósításának vagyok tanúja.
A butó eljárás lefolytatásához szinte bármilyen szöveg szolgálhat ihlető forrásul.
Korunk fogyasztói világában fagyasztva, előkészítve, megmásítva vagy éppen génkezelve kapunk termékeket, amelyekről ráadásul elhisszük, hogy megváltoztatják életünket.
Az előadás szerkezete azonban saját súlya alatt roppan meg: a rengeteg mondandó, kép létrejött elegye összhatásában nem képes mélyen megragadni a szemlélőt.