Archive of posts published in the tag: Vígszínház

Egy hajszálat levenni a másik zakójáról

A Vígszínház oszlopos tagjait, Halász Juditot, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Lukács Sándort László Ferenc kérdezte

Első találkozások, legendás partnerek, nevezetes előadások és persze a rendező-igazgatók meghatározó szerepe: a Vígszínház társulatának négy oszlopos tagját emlékek és történetek felidézésére kértük. LÁSZLÓ FERENC mikrofonja előtt HALÁSZ JUDIT, KERN ANDRÁS, KÚTVÖLGYI ERZSÉBET és LUKÁCS SÁNDOR.

Jákfalvi Magdolna: Korszak- és közösségalkotás

A Várkonyi-éra

„Hol van az út kifelé a kátyúból? Önmagadban, színész, csak önmagadban. Nézz befelé egy kicsit és határozd el, hogy nem törődsz a világgal. […] Elvonatkoztatod magad a zűrzavartól, eszmék és esztelenségek kaotikus zavarától és dolgozol.” Várkonyi Zoltán[1] Várkonyi Zoltán az államszocialista kultúra sztárja,[2] kiapadhatatlan tehetséggel megáldott színész, rendező, filmkészítő, író és fordító, gyakorlatorientált művész, aki…

Gabnai Katalin: Éppen ilyen

Cseh Dávid: Szélvész után is szép vagy – monodráma két szereplőre a Vígszínház Házi Színpadán

A rakugo olyan színházi forma, amelyben az egy szem előadó („a lehulló szavak embere”) egyetlen legyező segítségével, ám erősen pergő nyelvvel mesél el egy bonyolult, s olykor mulatságos történetet, minden szereplőt szinte ültőhelyében elevenítve meg. Szántó Balázs lesz a mindenkit megszólaltató beszélő, Kovács Olivér pedig a néma szereplő, a sötét csuhás, fedett arcú árny, a…

Urbán Balázs: Színházi madarak

Csehov: Sirály – Vígszínház

Kosztya csak fut, fut, kifelé a színházból, miközben Szorin a színház fontosságáról papol. A fiú kamerája rögzíti, ahogy kirohan az utcára, odamegy a járókelőkhöz, faggatva őket, kellenek-e új formák – van, aki válaszol, sőt, még egy taxi is megáll, majd a félreértésre rádöbbenve gyorsan továbbhalad. Kosztya pedig visszaszalad, látjuk közben az előteret, sőt, a társulati…

Kállai Katalin: Autodafé a Kék Angyalban

Masteroff – Ebb – Kander: Kabaré – Vígszínház

Olyan érzésünk van, mintha egy készülő sikerdarab egyik utolsó próbáján lennénk. Abban a fázisban, amikor már mindenki mindent tud, csak még nem sikerült megtalálni az egészben a lényeget.

Hermann Zoltán: Guitar hero

Jacques Prévert – Kovács Adrián – Vecsei H. Miklós – ifj. Vidnyánszky Attila: Szerelmek városa – Vígszínház

Dohoghat magában a kritikus, hogy miért kerül színpadra annyi film-remake a magyar színházakban, de nem tehet mást, mint konstatálja, hogy – különösképpen a Vígszínházban – már ennek is hagyománya van. Kicsit olyasmi talán ez, mint a 18. század végi barokk és gáláns operák világa, amikor a milánói vagy bécsi néző úgy ment be a színházba,…

Urbán Balázs: Történelmi hazugságok

Marius von Mayenburg: A kő – Pesti Színház

1935, 1945, 1953, 1978, 1993 – a néző szeme alighanem rögvest megakad a dátumokon, amelyek a játéktér közepén, a forgószínpadra állított kis lakásbelsők felett olvashatóak. Igen, ebben az öt évben játszódnak az események, nem lineárisan, hanem összevissza haladva az időben, s ha a forgószínpad nem fordul el, az aktuális évszám világít is. 

Turbuly Lilla: Mint egy túlfűtött kazán

Csáth és démonai – Vígszínház, Házi Színpad

Élet és mű összefüggései általában is érdeklik a közönséget, egy olyan szerző esetében pedig, aki irodalmunk sötét legendái közé tartozik, ez még jobban így van. Csáth Géza neve azonnal előhívja a morfium, önsorsrontás, gyilkosság, öngyilkosság szavakat. Jó esetben az életrajzi tények után az olvasónak eszébe jut az is, milyen sokoldalú tehetség volt, felidéződnek novellái, néha…

Rihay-Kovács Zita: Miért olyan nagy dolog egy etikai kódex kiadása?

Az elmúlt hetekben két kőszínház, a Vígszínház és a debreceni Csokonai Színház jelentette be, hogy elkészítette az etikai kódexét, mindkét dokumentum elérhető a színházak honlapján. Nem ezek a színházak voltak az elsők, de úgy tűnik, ezek törték át az érdektelenség és passzivitás falait, és ennek eredményeként remélhetőleg egyre több színház kezdi el a szervezeti kultúra…

Csáki Judit: Jól öregszik

Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel könyve

Tízezer jegy fogyott el a 25. születésnapját ünneplő előadásra, A dzsungel könyvére a Pesti Színházban. Körülbelül ezerháromszázszor játszották – eddig. Színházi mércével mérve impozáns számok ezek: tíz teltház a Vígben (az előadás a Pestiben megy), ami pedig az utóbbi számot illeti: az ötvenedik előadást már ünnepelni szokták…