Napról napra

…ha a főszereplők triója nem mutatna be olyan sűrű és élettől duzzadó sorsokat, s a mozgalmas tömegjelenetek sem csillogtatnának meg annyiféle karaktert, akkor az előadás nagyszabású látványvilága vélhetőleg üres színpadi attrakció maradna.

…ritkán vagyok annyira zavarban, mint amikor az előadáson azt próbáltam megfejteni, miért kacag a publikum hangosan és önfeledten olyan poénokon, melyeket jómagam igen kevéssé találok humorosnak.

Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.

Mert mi vagyunk a nép, és belőlünk áll a konvent, mi hallgatunk, és közülünk kiáltanak egyszer éljent, másszor haljont.

Könnyű kis darab, a bulvár és a pszichologizáló komédia között valahol félúton…

Az ikonográfiai porhintés és a mögötte meghúzódó koncepciótlanság minden szinten megfigyelhető.

…lapos, érdektelen – és még a humora is szűkre szabott.

Maga az ötlet kellőképpen merész, szinte pimasz…

…jól pergő, energikus, szakértelmes vígszínházi komédiázás.

Itt a publikum szórakozni akar, nem megrendülni és magába nézni.

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

A darab görbe tükrében is képes megőrizni a kritizált világ báját…