A Vinnai András és Tasnádi István által létrehozott, rendkívül könnyed, humoros és fantáziadús, élő és pontos alapszövegre Bodónak – hiába vett részt ő is az írásban – nincs mindig adekvát új ötlete…

A Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labornak, úgy tűnik, gyorsan sikerült megtalálnia a maga kifejezőeszközeit és stílusát, mely leginkább a hétköznapi élmények és események extrém helyzetekben való ábrázolásában, tabukat és gátlást nemigen ismerő, posztmodern, a szélsőséges naturalizmust egyfajta látomásossággal ötvöző színpadi nyelvben teljesedik ki. E különös elegyből kibomló, zilált, abszurd és váratlan képek általában a mindennapjainkhoz kap-csolódó szorongás vagy frusztráció köré szerveződnek. A Bérháztörténetek 0.1-ben az alkotói közösség életünk legintimebb terepét, a lakásokat veszi célba.
Legyünk ingatlankereskedők Budapesten, s eget rengető furcsaságokkal, lököttebbnél lököttebb emberekkel, elképesztő szokásokkal fogunk találkozni. Itt mindenkinek a legjobb esetben is csak egy kereke van, amely pusztán arra teszi alkalmassá, hogy fiziológiai szükségleteit olajozottan ki tudja elégíteni. Tökéletesen hétköznapi, hallomásból vagy akár saját tapasztalatból ismerős embe-reket, illetve történeteket látunk: új lakásba költöző szerelmespárt, szilveszterkor házibulit csapó „baráti társaságot”, különféle összejöveteleket tartó szektaszerű közösséget, ködös miniszterelnök-gyűlöletbe veszett elszánt patriótát, castingügynökséget, az otthont passzióból nem lelő magányos bolygó hollandit vagy gazdag mai vándorcigányt.
Bodó Viktor rendezése – mondhatni: szokásosan – nem törődik a történetmesélés linearitásával (mert nem is történetről, hanem a mi életünkről van szó), számos jelenetet egy-egy villanással – konkrétan a lámpa le- és felkapcsolásával – old meg. Igyekszik kizárólag olyan pillanatokat megmutatni, amelyek illeszkednek egyedi látásmódjához, s gyakran alkalmazza a párhuzamos történetvezetés technikáját, így téve dinamikusabbá a jelenetváltásokat. Az előadás ennek ellenére többször leül, pedig a két dramaturg, Turai Tamás és Ari-Nagy Barbara valószínűleg így is keményen szelektálta az ötletkavalkádot.

Jankovics Péter, Fábián Gábor, Székely Rozália, Hay Anna és Koblicska Lőte – Koncz Zsuzsa felvétele

A Vinnai András és Tasnádi István által létrehozott, rendkívül könnyed, humoros és fantáziadús, élő és pontos alapszövegre Bodónak – hiába vett részt ő is az írásban – nincs mindig adekvát új ötlete, a szándékos repetitivitás sem hoz feltétlenül újat: például a villanykapcsolgatós poén tíz bevetés után már akkor sem túl izgalmas, ha alkalmazása nem öncélú (vagy ha mégis, akkor öniróniával használják). Az elvétett ritmusszerkesztéssel leginkább saját magának tett keresztbe a rendező: egy-egy jelenet nem képes felülmúlni az elő­ző szkeccs hatását, például az erős és energikus szilveszteri bulit nehéz túlszárnyalni.
Szerencsére azonban ilyen tetőpontból több is akad. Az egyik Csákányi Eszter kék képes jelenete, amelyben a felvételen addig fokozza sokkját és meglepődését, hogy egy teljesen átlagos idősebb hölgy figurájából meghökkentő hirtelenséggel és felépítettséggel hozza ki az ördögöt. Lukáts Andor az előadás egészében visszatérő ajtó- és zárvizsgálgatása, bár a színész mindig ugyanazzal a bizonytalan, gondolkodó, amolyan „elszállt” viselkedéssel jön be, végig érdekes tud maradni. Gyabronka József a kezdetben önironikus, de egyre jobban megkeseredő ingatlanmenedzser szerepében sokkolja a nézőt, amikor az előadás hangvételétől idegen, mert klasszikus drámai érzelmeket keltő jelenetben félholtra issza magát. Tóth Simon Ferenc ügyesen és kreatívan váltogatja szerepeit, mindegyikhez külön figurát és gesztusrendszert dolgoz ki. Szabó Zoltán bátran és pontosan, intim és agresszív magatartást vegyítve jeleníti meg a miniszterelnök levadászását célul kitűző nacionalista srácot, anélkül, hogy demagógiába hajlana. Fábián Gábor leginkább hangból és szélsőséges arcjátékból építi fel figuráit, akiknek varázsa beszámíthatatlanságukból ered. Pető Kata a bocsánatkérő lány szerepében kellőképpen elrejti szándékait, így nézve azt a fajta misztikumot, amely amúgy az előadásnak fontos eleme. Hasonló karakter Pálfalusi Zsolt filozófiatanárja, akinek kiselőadása a David Lynch Mulholland Drive-jában felbukkanó Cowboy hatását idézi: váratlan, érthetetlen, bár értelmez és megoldást kínál. Gera Marina gátlástalanul vállalja a hétköznapi értelemben ciki pillanatokat, anélkül, hogy átlépne a civil kíváncsiság kielégítésének szférájába. Jankovics Péter őrült diktátorként irányítja az embereket, s többi szerepében is hasonlóan agresszív és kegyetlen.

Fábián Gábor és Gyabronka József – Koncz Zsuzsa felvételei

A Bérháztörténeteket a Szputnyik bázisának nagyter­mében játsszák, amelynek minden előnyét és hátrányát igyekeznek kihasználni. Nagy Fruzsina ezúttal inkább a ruhák jellegével és fazonjával, nem a színekkel jellemez. A Keresztes Gábor és Sztojanov Georgi által összeválogatott zeneszámok bravúrosan bővítik a jelenetek értelmezési tartományát, miközben a rendező és a színészek pontosan világítanak rá a megszólaló popzenei intrók és futamok ürességére – ami ezúttal nem negatívum.
A produkció egyik legnagyobb húzása a befejezése: a színészek kivonulnak egy kis szobába, hogy lejátszszák a zárószámot, amely a MU Színház épületéből kilépve még az utcán is visszhangzik. Mintegy erősítve a nézőben azt az érzést, hogy csak pár jelzésértékű lakást és a bennük zajló életeket látta, de ha körbenézünk hazafelé haladtunkban, eszünkbe jut, mennyi mindent rejthetnek a falak.
Bérháztörténetek 0.1 (Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor, MU Színház)

Jelmez: Nagy Fruzsina Dalszövegek: Juhász Kristóf. Dramaturg: Turai Ta­más és Ari-Nagy Barbara. Zene: Keresztes Gábor, Sztojanov Georgi, Soharóza. Asszisz­tens: Tóth Péter. Rendező: Bodó Viktor.
Szereplők: Csákányi Eszter m. v., Gera Marina, Hay Anna, Koblicska Lőte, Pető Kata m. v., Székely Ro­zália e. h., Fábián Gábor, Gyabronka József m. v., Jankovics Péter, Lukáts Andor m. v., Szabó Zoltán, Tóth Simon Ferenc, Pálfalusi Zsolt.
Special guests: Hajduk Károly és Keresztes Tamás.