Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Orlai Produkció

Puskás Panni: Csak nevetni

2 in 1: Az algoritmus (k2 Színház, Dumaszínház, MU Színház) / Irodai patkányok (Orlai Produkció, Dumaszínház, FÜGE, Jurányi)

Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.

Artner Szilvia Sisso: Széljegyzet a határokról

Határátlépések – Orlai Produkció, Hatszín Teátrum

A határátlépésről most leginkább az jut eszünkbe, hogy melyik szomszédos országba, hogy tudunk kiutazni a járvány alatt.  Az Orlai Produkció Határátlépések című új előadásában meg arról van szó, vajon hogyan lehet tiszteletben tartani egymás határait úgy, hogy még mindig önmagunk legyünk. Minden színész saját magát alakítja.

Deczki Sarolta: Moonwalk

Deborah Zoe Laufer: Szemünk fénye – Belvárosi Színház, Orlai Produkció

Minden adott tehát ahhoz, hogy a család tagjai egymás idegeire menjenek, kihozzák a legrosszabbat egymásból – de közben legalább kinevetik egymást és saját magukat is. És talán éppen ezzel viszik tovább a legautentikusabb módon a zsidó hagyományt.

Puskás Panni: Függőségeink

Széttépve – Orlai Produkció, Belvárosi Színház

A drog rossz. Ezt már általános iskolában megtanítják mindannyiunknak, rengeteget hallunk róla a médiában, ezt mondják nekünk a szüleink is. Hogyan lehet ezt az egyszerű és önmagában igen sekély és érvénytelen kijelentést árnyalni? Erre ad egy lehetséges választ a Széttépve a Belvárosi Színházban.

Deczki Sarolta: Az ismétlési kényszer működés közben

Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik – FÜGE / Orlai Produkció, Jurányi Ház

Olyan, mint egy emberekkel végzett kísérlet: megérkezik a fiatal, jóképű srác egy külvárosi otthonba, és mindent felforgat. Felszínre kerülnek a család régóta rejtegetett titkai, kiderül, hogy az apa és a testvérpár milyen élethazugságokkal, előítéletekkel kábítják magukat évtizedek óta. És az is, hogy mindennek mekkora ára van. Klasszikus analitikus dráma ez, és mint ahogyan a drámatörténet…

Dömötör Adrienne: Generációs puzzle

Richard Greenberg: Három esős nap – Orlai Produkció, Belvárosi Színház

A három remek színész dupla jutalomjátéka viszi el az estét.

Kovács Dezső: Nő a múltból

Lucas Hnath: Nóra II. rész – Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Teátrum

Négyszereplős játékot látunk, Nóra, Torvald, Anne Marie és kamasz lányuk, Emmy között zajlik a körkörös szeánsz. Ugyanakkor a színjáték nem hatol mélyre, megmarad a vázlatos érzületek, a vázlatosan jelzett szenvedélyek s a vázlatosan kidolgozott karakterek szintjén.

Urbán Balázs: Ismerős gengszterek

Jez Butterworth: Mojo – Orlai Produkció

Nem úgy értem ezt, lehet-e újat mondani vele, hiszen nyilvánvalóan nem a „mondanivaló” kedvéért vesznek elő egy ilyen szöveget a színházak, hanem azt, meg lephet-e lepni vele a közönséget, lehet-e vele igazán nevettetni, esetleg alkalmas-e a kedélyek felkavarásra.

Hogy tetszik önnek ez a rendszer?

Körkérdés a taóról

Az alábbiakban arra kerestük a választ, hogy az egyes színházak – a nagy teátrumok, budapestiek és vidékiek, nagy táncegyüttesek, művészszínházak, kis független társulatok és játszóhelyek, illetve magánszínházak – hogyan látják a taót, milyen változás történt az ő színházukban a tao megjelenése óta, mire volt a tao hatással. Mit változtatnának a rendszeren, mennyire tartják a mostanit…

Hutvágner Éva: Animáció vagy báb?

Formák és tendenciák

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.