Napról napra

71 halott. Migránsok, akik embertelen körülmények között végezték az embercsempészek hűtőkamionjában. A hír megrázza a világot. De árnyékot vethet-e egy nagy családi eseményre, két oligarcha frissen megkötött frigyére?

Az este tétován billeg a politikai jelrendszer és egy rendkívül sablonos családi groteszk tengelyén.

Ott áll ez a szerencsétlen lúzer, vagyis inkább fekszik a padlón, nincsen már semmije és senkije, és innen kéne valahogy folytatni tovább. Én ezt a pofát ismerem. Meg azt a csajt is, aki egy kínai vendéglőben mosogat Londonban. Egy város lenne a világ?

…maga az összezártság a teszt, az európaiságnak nevezett emberségesség tesztje.

A közelmúltban két nemzetközi díjjal is gazdagodott a magyar színház…

Tiszta és átlátszó az egész, mint egy pohár friss víz.

…felfénylik az az egyszerű igazság, hogy…

A súlyos és mégis élvezetes előadás a Katona újabb érájának egyik legizgalmasabb, legmonstruózusabb vállalkozása.

A sokat markolás a történeti szálat is – jó értelemben vett – tanmesévé teszi, de a rendezés mellett az írást is magára vállaló Schilling Árpádnak valószínűleg éppen ez volt a szándéka: vitaalapnak szánta, nem cizellált drámai-irodalmi alkotásnak.

Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.

Formailag mindhárom rész saját médiumának jellemzőire helyezi a hangsúlyt.

Tisztelt Kutszegi Csaba, újságuk online változatában Sztrókay András kritikai ismertetést közölt a művészeti vezetőnkkel, Schilling Árpáddal készült, és a Magyar Narancs augusztus 12-i lapszámában közölt interjúról. Sztrókay írásában több ponton valótlanságokat állít, vagy éppen sugall, ezért kérjük Önöket, hogy az alábbiak szerint közöljenek helyreigazítást. (a) Nem igaz, ahogyan írásában Sztrókay sugallja („nehezen képzelhető el, hogy […]