Archive of posts published in the tag: Magyar Állami Operaház

Két szomszédvár

Reflexiók az Ókovács Szilveszter kontra Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) vitához – Fuchs Lívia kerekasztal-beszélgetése

Ennek a beszélgetésnek nem tárgya, hanem inkább apropója az az online médiában zajló adok-kapok, amely nyilvánvalóvá tette két nemzeti közintézmény: a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem elmérgesedett kapcsolatát, hiszen az előbbi főigazgatója kétségbe vonta a felsőfokú balettképzés eredményességét. Valódi vita azonban nem bontakozott ki, hiszen a két felelős szakmai vezető – az…

Török Ákos: Ki viszi át a színházat?

Rezsisokk az előadó-művészeti szférában

Cikkünk egy körkérdés tanulságait összegzi, mely a rezsiárak emelkedésének az előadó-művészeti szférára tett következményeit vizsgálta. Mire számítanak és mit tudnak tenni ebben a helyzetben? Meddig finanszírozhatóak a növekvő költségek? Az árnyaltabb kép érdekében igyekeztünk tulajdonosi, fenntartói és finanszírozási szempontból minél szélesebb körből meríteni.

Kolozsi László: Szerelemre hangolva

Claude Debussy: Pelléas és Mélisande – Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

Nem egy zene-, sőt Debussy rajongót tudok, aki minden lelkesedése ellenére idegenkedik Debussy egyik operájától. És ha a szerzőtől szeretne valamit hallgatni, biztosan nem ezt a művét veszi le a polcról. Ennek számos oka van. Az egyik, hogy a mű nem olyan koherens, mint mondjuk az összevetés alapjául gyakran szolgáló Trisztán és Izolda. Nem lehet…

Csabai Máté: Őrült siker félházzal

Donizetti: Az ezred lánya – Erkel Színház

Könnyed sikert aratott Az ezred lánya bemutatója az Erkel Színházban. Úgy tűnik, a magyar közönség nem finnyás rá, ha nem hallja a tenort, és arra se, ha a nyolcvanas évek tévékabaré-stílusában tálalják neki a vígoperát. Szemere Zita viszont ragyogott a színpadon.

Kolozsi László: Cserebomlás

Veszedelmes éden (Les Enfants Terribles) – Opera

Nem is tudom már pontosan, melyik amerikai író mesélte, hogy a hetvenes évek elején vízvezetékszerelőt hívott, és legnagyobb meglepetésére Philip Glass szállt ki a lakására. Először fel sem ismerte az ajtóban ácsorgó munkásruhás alakban a zeneszerzőt, azt gondolta, biztosan csak hasonlít rá, betessékelte, és csak akkor lett neki gyanús, hogy nem puszta hasonlóságról van szó,…

Kolozsi László: A királyság is bezárt

2in1 kritika: Verdi: Don Carlos, Erkel Színház és Schiller: Don Carlos, Radnóti Színház

Verdi művének középpontjában a szerelem és a hatalom áll, ám Schiller művének középpontjában, ha rendezőnek ez a szándéka, állhat a szerelem vagy a hatalom – is. Ez attól is függ persze, hogy a kifejezetten hosszúnak számító Schiller drámát a dramaturg és a rendező együtt hogyan alakítja, mit is szeretnének láttatni, mit szeretnének kiemelni.

Hermann Zoltán: „Akinek ennyi jó kevés”

Magyar Állami Operaház online közvetítés - Mozart-Stephanie-Varró-Vecsei H.: Szöktetés a szerájból

Minthogy ezúttal, a járványügyi korlátozások miatt, a közönség online jóindulata váratik el, az Operaház Szöktetés a szerájból bemutatója mindenféle vizuális gyönyörökkel kecsegteti a nézőt, igyekezve elterelni a figyelmét Hildesheimernek a mozarti daljáték-műfaj színházi kódját érintő megjegyzéséről.

Hermann Zoltán: Katonák és lányok

Kenessey Jenő – Krúdy Gyula: Az arany meg az asszony; Tóth Péter – Örkény István: Tóték– Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

Káel Csaba rendezése összetartozóvá tudja tenni a két előadást. A zeneszerzői koncepciókat, a zenei hangzást, sőt a tematikus hasonlóságot tekintve is annyira egységes benyomást kelt a kettős előadás, hogy szívesen üdvözölnénk a két darabot a magyar vígopera szétválaszthatatlan ikreiként.

Kolozsi László: Kékszakállú svájci sapkában

Kékszakállú100 – Erkel Színáz

Száz évvel ezelőtt mutatták be Bartók a Kékszakállú herceg vára című kompozícióját, ami minden kétséget kizáróan a magyar operairodalom legfontosabb műve. Tehát teljesen jogos, hogy az Opera az évfordulót megünneplendő fesztivált szervezett május végén a mű köré.

Hamvay Péter: Színházmarketing

Kezdetben volt a színlap, erre még a vándorszínházaknak is telt. Aztán már plakát is dukált egy-egy előadáshoz. Ma pedig az lesz a sikeres színház, amelyiknek sikerül brandet építeni. Régen elég volt az előadás után egy-egy közönségtalálkozó, vagy a sztároktól egy-egy aláírt fénykép, ma viszont egész osztályok foglalkoznak azzal, hogyan kommunikáljanak a valós és virtuális térben…