Tag Archives

Archive of posts published in the tag: tánc

Hangosító 21. – A Színház folyóirat podcastje – A Halász- és Lábán díj kapcsán

Dömötör Judittal, Hód Adrienn-nel, Somló Dáviddal és Vass Imrével Gócza Anita beszélgetett.

A 21. Hangosító apropója az augusztus végén átadott 15. Lábán Rudolf-díj és a 2. Halász Péter-díj, a hívószó pedig a kísérletezés. Három nominált mű alkotói a vendégek: A CHNGNG létrehozója: Dömötör Judit, A Hodworks Délibáb című előadásának koreográfusa: Hód Adrienn és az IITTHHOONN alkotói: Somló Dávid és Vass Imre. A beszélgetést Gócza Anita moderálta.

Ölbei Lívia: Testté váló történetek

Gergye Krisztián Társulat: Ahol a sötétség / Kőszegi Várszínház

A tékozló fiú nyárról nyárra hazatér, a Kőszegi Várszínház évek óta elképzelhetetlen Gergye Krisztián-bemutató nélkül. A táncos-koreográfus ismét szólóval jelentkezett: az Ahol a sötétség a színlap szerint is a múlt évi Levitáció folytatása.

Fuchs Lívia: Csontvázak, démonok, kaszások

A haláltáncmotívum a világháborúk árnyékában

Berlin utcáin az első világháborút követően, 1919-ben megjelent egy plakát az alábbi felszólítással: „Berlin! Állj meg és gondolkozz! Táncpartnered a halál.” A plakáton e szöveg mellett egy csontváz karjaiba omló nőt, a fején birodalmi koronát viselő Berlin allegorikus alakját lehetett látni, amint szinte megbabonázva követi végzetes partnere kecses lépéseit.

Lőrinc Katalin: Jövőképzés

A táncművészeti felsőoktatás lehetőségeiről

Mottóm: A jövő képzésének nem abból kellene kiindulnia, hogy mit tart jónak, hanem hogy a „képzendőnek” mi kellhet a boldoguláshoz. Ezért a jövő képzése folyamatosan kérdez, jelzésekre és impulzusokra reagál, a képzendőt egyenrangú munkatársnak tekinti egy közös útkeresésben. Ehhez a célhoz kell alakítani az oktatói attitűdöt/szemléletet, az oktatás formáit, tartalmait, és ehhez kell igazítani a…

Gál Eszter: A Tánc Kortárs Laboratóriuma

Képzeletjáték

A tánc egy szüntelen újraformálódó testnyelv. A táncos a test nyelvén szólal meg, kifejez, kapcsolódik, közvetít és van hatással a szűkebb-tágabb környezetére. A táncművészetet ma a sokszínűség jellemzi: klasszikus és kortárs balett; hagyományőrző és tradicionális modern tánctechnikákon alapuló koreográfiák; kísérleti, akció jellegű, interaktív művek; a színház, a performansz, a cirkusz, a képzőművészet határmezsgyéjén elhelyezkedő produkciók;…

Megyeri Léna – Szász Emese: Variációk női sorsokra

Győri Balett: Anna Karenina – Nemzeti Táncszínház

A negyvenedik évadját ünneplő Győri Balett első bemutatója, a Velekei László által koreografált Anna Karenina tökéletesen illeszkedik abba a koncepcióba, amely a társulatot 2015 óta művészeti vezetőként is meghatározó Velekei tevékenysége nyomán kirajzolódni látszik.

Lábán Rudolf-díj, tizenötödször

Nyilvánosak a laudációk

Augusztus 31-én a Trafóban adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat – párban a 2. Halász Péter-díjjal –, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.

Fuchs Lívia: Beszédes testek birodalma

Vertigo: Leela és Batsheva Táncegyüttes: 2019 – Tel Aviv

Tánc szempontjából a legfontosabb helyszín Izraelben Tel Aviv, mert itt található a Suzanne Dellal Központ, amely szerepét és jelentőségét nézve nagyjából olyan, mint a Trafó, a Nemzeti Táncszínház, a Jurányi Produkciós Ház és a SÍN együtt.

A sokszínűségben rejlő erő

Körkérdés a külföldi táncművészeti felsőoktatásról

Csapatmunka. Szabadság. Kritikus gondolkodás. Személyesség. Kapcsolatok. Nyitottság. Kollaboráció. Inspiráló légkör. Ezek a legfontosabb fogalmak, amelyek Belgiumtól Angliáig, Ausztriától Dániáig, Spanyolországtól Hollandiáig visszhangoznak a külföldön (is) tanult magyar táncművészek, koreográfusok gyorsbeszámolóiból. Kérdésünk az volt feléjük, milyen tapasztalatokat szereztek külföldi tanulmányaik során, és ezek mennyiben jelentettek újat, hoztak mást a korábbi tudásukhoz, ismereteikhez képest. A közel húsz…

Horeczky Krisztina: Nimfa- és csellószerelem

Az Angol Királyi Balett (Royal Ballet) tartalomközvetítése a világjárvány idején

Wayne McGregor az emberi testtel rajzszkeccsszerűen ábrázolja a zenét, a koreográfiát pedig vizuális nyelvként az opera elengedhetetlen részének tekinti. Egyszerre szerkezeti elem, és olyan, akár egy építészeti terv.