Jelen sorok írója kapott már felkérést arra, hogy vegyen részt a táncművészeti díjazásban, nevezetesen a Lábán Rudolf-díj kuratóriumának munkájában. Három okom is volt, hogy nemet mondjak. 1. Az összeférhetetlenség: a díjra legtöbbször jelölt Hodworks társulatot fenntartó OFF Alapítvány kuratóriumi tagja és képviselője vagyok 2002-es alapítása óta. 2. Az idő: nem tudtam vállalni a feladatot, hogy…
Artner Szilvia Sisso: Gyöngyöt a diszkók elé
Annamari Keskinen: Hattyúdal és Molnár Csaba: Showcase – SUB.LAB.PRO The Ensemble Program, Trafó
A SUB.LAB.PRO The Ensemble Program Ruby (Rubin) cím alatt futó decemberi dupla estjén Molnár Csaba és a finn Annamari Keskinen koreográfiái érdekes kontrasztban álltak egymással, de egyaránt új, izgalmas utakat tártak fel. Alig győztük befogadni.
Meztelen színpad, egymásnak feszülő testek, remegő izmok, egymásra tapadó szempárok, ismétlés, újrakezdés, ismétlés, belehalás, nem léphetsz ugyanabba, belelépsz. Jan Martens legendás sweat baby sweat koreográfiája a sóvárgás, a hiány, a függőség, nevezzük nevén: a szerelem táncnyelvi megfogalmazása. Az előadás egyszerre minimalista és zsizsegően dús, érzelmes és mechanikus, lebilincselő és egyhangú, lírai és komikus. Hogy lehet…
Szoboszlai Annamária: Ahol a zsírfecskék repülnek
Bozsik Yvette Társulat: Tayos – Nemzeti Táncszínház
A Nemzeti Táncszínház most hideg. Nagyon. Bozsik Yvette legújabb darabjának, a Tayos-nak számos látogatója sem tudja belehelni. Egy hölgynéző ugyan az előadás előtt figyelmeztető kérdéssel céloz a várható hőmérsékletre, valahogy mégsem hiszek benne, hogy a Táncszínházban meg találnék hűlni. Mesebeszéd. Merészen leadom a kabátot, sálat. Bízom. Hamar kiderül, hogy hiba volt, mert bent a cipőm…
Fazakas Réka: Ez már az? Kísérleti kritika a befogadás természetéről | Mentorprogram
Anton Lachky Company: The Others - FLOW Fesztivál, Sepsiszentgyörgy
A színházról folytatott diskurzusok korántsem mentesek olyan kérdésektől, amelyekre nem adható egyértelmű válasz – sőt, a különböző álláspontok igen gyakran egymás ellentétei. Ez egyaránt adódhat a kérdések komplex természetéből, a néző és alkotó eltérő színházfelfogásából vagy az előadás természetéből. A nehezen megválaszolható kérdések csoportjába sorolhatjuk az előadás önmagában vett teljességének problematikáját. Mennyire tekinthetjük az előadást…
Horeczky Krisztina: Béklyók nélkül
Compagnie Marie Chouinard: Elemi életerő (Radical Vitality) – Trafó
Chouinard-t nem béklyózta meg az oeuvre-je, sem az imázsa, nem gátolta megfelelési, bizonyítási kényszer. Szabad, könnyed művének markáns esztétikája, egyedi karaktere van.
Szoboszlai Annamária: Hamuban sült pogácsa helyett: onyx!
SUB.LAB.PRO. The Ensemble Program: Onyx / Trafó
A SUB.LAB.PRO The Ensemble Program legújabb premierjén a Trafóban három táncot mutattak be a résztvevő táncosok: Emanuel Gat (Sacre), Mészáros Máté (TK1/22) és Molnár Csaba (Easy Dances) koreográfiáit. Az est az Onyx címet kapta, mivel az ónix „erőteljes védelmet, erőt, fókuszt és akaraterőt sugároz”, feladata pedig az, hogy tulajdonosát folyamatosan előbbre vigye az életben. A…
Králl Csaba – Rényi András: Egy spekulatív analitikus
Négykezes kritika Xavier Le Roy Tavaszi áldozatáról
Le Roy koreográfiája viszont nem következmény, hanem előzmény (méghozzá a karmesteri pozíciónak köszönhetően, amelyet „talált tárgyként” átimprovizálva használ, hiszen tudni lehet, hogy Sir Simon Rattle egy Sacre-direkciója ejtette rabul, annak hatására döntött a Tavaszi áldozat színrevitele mellett). Le Roy koreográfiája megelőzi, megelőlegezi a zenét, mielőtt az bekövetkezne. Egy lépéssel, egy gondolattal mindig Sztravinszkij előtt jár.…
Kétség sem férhet hozzá, hogy a kortárs tánc közelmúltbéli alakulástörténetének Xavier Le Roy központi jelentőségű figurája. Jérôme Bel, Jonathan Burrows, Boris Charmatz, Thomas Lehmen, Martin Nachbar, Vera Mantero, La Ribot, Jochen Roller, Mårten Spångberg és mások társaságában ő is azon koreográfusok közé tartozik, akiket – találóbb elnevezés híján – a konceptuális tánc kategóriájába szokás besorolni.…
Ami engem érdekel most, és amit felfedeznék – bár már tíz éve elkezdtem –, az a nem színházi helyzetekben való munka. A múzeumi terek vagy a közterek egyre inkább vonzanak. De ez a Tavaszi áldozatban vagy más színházi darabjaimban is tetten érhető, ahol a színházat mint helyzetet vizsgálom, és arra reflektálok, hogy ez mi mindent…