Archive of posts published in the tag: Máté Gábor

Csáki Judit: Katharina, a-val

Heinrich Böll – Bereményi Géza: Katharina Blum elvesztett tisztessége – Latinovits Színház, Budaörs

Ez is olyan előadás, amit biztosan nem fognak megnézni azok, akiknek mindenképpen látnia kellene. Nézni persze mindenkinek érdemes, aki szereti a jó színházat, de látni és főleg megérteni azoknak kellene, akik azt hiszik, hogy újságot írnak, pedig csak az aljamédiában, a csicskasajtóban tapicskolnak. A Katharina Blum elvesztett tisztességét láttam a budaörsi Latinovits Színházban.

Egynyári legendák

Papp Tímea és Valuska László négykezese az AlkalMáté-projekt tizennégy évéről

Amikor 2021 augusztusában Dömötör András a Jordán Adél című előadás egy pontján Máté Gábor szerepében rituálisan harakirit követett el, azzal véget ért a 2007-ben elkezdett színházi projekt, a Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztályából lett alkotóközösség előadás-sorozata. Hogyan született meg az AlkalMáté Trupp? És tényleg legendás ez az osztály? Hogyan egyensúlyoztak valóság és…

Ez inkább az életről szól

Beszélgetés az AlkalMáté Trupp tagjaival

Különleges színházi vállalkozás. Egy osztály a színművészetiről, amelynek tagjai a diploma után alkalmanként tovább dolgoznak együtt. Már majdnem húsz éve. Ez idő alatt a végéhez értek egy rendhagyó sorozatnak, amelynek egyes részeiben más és más osztálytársuk életét dolgozták föl. A Trupp négy tagjával, DÖMÖTÖR ANDRÁSsal, JORDÁN ADÉLlal, PÉTER KATÁval és hajdani osztályfőnökükkel, MÁTÉ GÁBORral beszélgetett…

Gergics Enikő: Gyilkosság a betonkeverő mellett

Line Knutzon: Mesteremberek – Katona József Színház

Az, hogy az építkezés, felújítás, de még akár egy szimpla kazánjavítás is pokoljárással felér, mert vagy eleve nincs is iparos, vagy ha van, drága, és még akkor is átver minket vagy elrontja, akkora klisé, hogy nem igazán adja magát nagyszínpadi produkciónak, pláne a Katonában.

Gabnai Katalin: Az utolsó szertartás

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Akkor hát, ennyi volt! – gondolhatnánk, de nincs ez így. Mert az a másfél évtized, amelynek minden nyarán együtt dolgozott a Máté Gábor és Horvai István vezetésével 2003-ban végzett színész-osztály, nyomott hagy a magyar színházi kultúrában. Az első három év zsámbéki előadásai, a Migrénes csirke, az Éjféltájban mondta meg, hogy mi baja és a Belemenekülők…

Tabu-e Trianon?

Körkérdés

Vannak-e tabuk a színházi múltfeldolgozásban? Tabu-e Trianon a mai magyar dráma és színház számára? Végső soron: van-e dolga, teendője a magyar színháznak a Trianon-trauma feldolgozásában? És ha van, mi az akadálya ennek? Ezekkel a kérdésekkel kerestünk meg neves színházi alkotókat, szerzőket, rendezőket. Vajon miért hiányzik a színházak műsorából a nemzeti történelem ezen epizódja, és abban…

Gergics Enikő: A lényeget kiszűri

Színházi előadások a 18. Spinoza Zsidó Fesztiválon

A 18. Spinoza Zsidó Fesztivál a korábbi évekből örökölt repertoár mellett három bemutatót hozott, köztük két ősbemutatót: a Szerelmünk, Sisi monodrámát és a Fagypont alatt felolvasószínházi előadást. A 2008 óta sikerrel játszott Címzett ismeretlen pedig új szereposztásban, új rendezésben tér vissza.

Kricsfalusi Beatrix: Vak vezet világtalanokat

Elfriede Jelinek: A királyi úton – Katona József Színház

Szögezzük le mindjárt a legelején, hogy Elfriede Jelineket fordítani jóformán a lehetetlenséggel határos. E megállapítás az osztrák írónő esetében nem abban az egyszerű és általános értelemben érvényes, amely szerint a fordítás sohasem lehet képes a maga teljességében visszaadni az eredeti szöveg stilisztikai és jelentésbeli gazdagságát. Jelinek szövegei azért fordíthatatlanok, mert megformáltságukat elsősorban nem a nyelv…

Puskás Panni: Gorenje hűtőre cseréltük a demokráciát

Fejes Endre – Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 – Katona József Színház

A Mariahilfer Strasse Gorenje hűtői, amelyeket a szüleim generációja hozott haza a Trabi tetején, mára a Trabikkal együtt rozsdatemető-szerű helyeken leltek örök, háborítatlan nyugalomra. Fejes Endre és Tasnádi István kérdése lényegét tekintve egyszerű és ugyanaz: hogyan jutottunk idáig? Többhangú kritika Urbán Balázs kritikus és Bóna László író kommentárjával

Kovács Natália: Emlékjáték

AlkalMáté Trupp: Czukor Balázs – Jurányi

Mintha ekkor valósulna meg az, amiről korábban annyit beszélt, amivel annyit próbálkozott, amit a színészi munka lényegének tartott: hogy érdekelje őt az, akit eljátszik, és ezért megpróbálja megérteni mindazt, amit érez, amin keresztül megy.