Napról napra

Két előadás, közel térben és időben. Mi köti össze őket azon túl, hogy az elválás, az elszakadás és a gyász nehéz és könnyen didakszisba futó, vagy terheltsége miatt tartózkodást kiváltó témáival foglalkoznak? Egy lehetséges válasz erre: a humor, az emberi ügyetlenkedések, a banalitás szépsége, és meglepő módon színházi formanyelvük ragaszkodása valamiféle kerekded realitáshoz.

Csaknem tíz évvel a Bűn és bűnhődés után nyúlt újra Dosztojevszkijhez a Forte Társulat és Horváth Csaba. Noha a két produkció között nyilvánvalóan találhatnánk alapvető hasonlóságokat, szembetűnőbbek a különbségek.

Lehet-e egységesen beszélni kortárs magyar drámáról anélkül, hogy elfelejtenénk, mit is értünk kortárs alatt? Kortárs, mert reflektál a jelenre; kortárs, mert élő szerző darabja. Az idei DESZKA Fesztivál számos ellentétet felsorakoztatott. Kérdés, hogy ezzel vajon tágította vagy szűkítette a kortárs magyar dráma fogalmi kereteit. Hiszen míg egy kőszínházi, sokszor kereslet-kínálat alapú műsorpolitika nehezebben nyit más […]

Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd […]

Bevallom, dr. Józsa Tivadar – írói nevén Bodosi György – munkásságát korábban nem ismertem, először a Forte Társulat Az idő marasztalása című előadására készülve vettem kezembe könyvét. Bodosi körorvosként dolgozott a Veszprém megyei Pécselyen és a környező falvakban. Életműve nagyrészt több évtizedes Balaton-felvidéki jelenlétéből, tapasztalataiból építkezik. Az orvosi és az írói hivatás gyakran és könnyen […]

Már az ültetés alatt szembeötlik, hogy Juhász Nóra díszlet- és jelmeztervező minden berendezési tárgyon rajta hagyta az árjelölőt. A jelmezeken sajnos már nem fityegnek, de a cinikusabb énemben ennek ellenére is megfogalmazódott a költői kérdés, hogy vissza fogják-e váltani. Ennél pozitívabb hozadéka is van a lifegő papírfecniknek, hiszen jelzik, hogy a kimondhatatlan nevű bútorok és […]

Dúskál a nincsben – ezt a címet adtam évekkel ezelőtt a Nincstelenekről szóló kritikámnak. Mármint hogy itt tényleg nincs más, csak a nincstelenség. A nincs van. Amennyiben a regényíró Borbély Szilárd önmagával és olvasóival kegyetlen nyelven, a pátoszmentes komorság, az örömtelen játékosság és az önkínzó irónia lidérces alakzatait halmozva dúskál abban a fullasztó világtapasztalatban, amelynek […]

Cikkünk egy körkérdés tanulságait összegzi, mely a rezsiárak emelkedésének az előadó-művészeti szférára tett következményeit vizsgálta. Mire számítanak és mit tudnak tenni ebben a helyzetben? Meddig finanszírozhatóak a növekvő költségek? Az árnyaltabb kép érdekében igyekeztünk tulajdonosi, fenntartói és finanszírozási szempontból minél szélesebb körből meríteni.

Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.

Bereczki Csilla pszichiátriatörténeti kabaréjából nem sokat tudunk meg a hisztériáról, de az előadásban még így is érdekesebb a három hisztériás nő, mint a valójában főszereplő férfi.

Hiraoka Kimitake, művésznevén Misima Jukio (1925–1970) hazánkban legfőkébb különc, botrányosnak számító élete, illetve regényei (Egy maszk vallomásai, Véres naplemente, Az aranytemplom) révén lehet ismert a nagyközönség előtt, valójában azonban számos területen alkotott. 2014-ben a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg drámakötete Jámbor József szerkesztésében. A Barátom, Hitler és Madame de Sade híven tükrözi azt a műfaji […]

Egy család sokféle lehet. Különbözhetnek a tagok létszámában, a nemek arányában, világlátásukban, és abban is vajon érdemes-e a történetüket színpadra vinni. A Szkéné két kortárs magyar darabot mutatott be tíz nap és megannyi apró eltéréssel.