Archive of posts published in the tag: Szkéné Színház

Bazsányi Sándor: Saját nyelv

2 in 1 kritika: Bartók Kamaraszínház: Nincstelenek; Forte Társulat, Szkéné Színház: Akár Akárki

Dúskál a nincsben – ezt a címet adtam évekkel ezelőtt a Nincstelenekről szóló kritikámnak. Mármint hogy itt tényleg nincs más, csak a nincstelenség. A nincs van. Amennyiben a regényíró Borbély Szilárd önmagával és olvasóival kegyetlen nyelven, a pátoszmentes komorság, az örömtelen játékosság és az önkínzó irónia lidérces alakzatait halmozva dúskál abban a fullasztó világtapasztalatban, amelynek…

Török Ákos: Ki viszi át a színházat?

Rezsisokk az előadó-művészeti szférában

Cikkünk egy körkérdés tanulságait összegzi, mely a rezsiárak emelkedésének az előadó-művészeti szférára tett következményeit vizsgálta. Mire számítanak és mit tudnak tenni ebben a helyzetben? Meddig finanszírozhatóak a növekvő költségek? Az árnyaltabb kép érdekében igyekeztünk tulajdonosi, fenntartói és finanszírozási szempontból minél szélesebb körből meríteni.

Fancsali Kinga – György Evelin: Mi minden, és mi minden nem?

 A 32. THEALTER első öt napjáról

Másképpen néz végig az ember naponta négy-öt darabot, mint mikor egy este csak elugrik színházba. Akaratomon kívül egymás tükrében kezdtem vizsgálni minden előadást, keresni a közös elemeket, hasonló témákat, megoldásokat, egymáshoz viszonyítva hoztam minőségi ítéletet is.

Gergics Enikő: Freudi botlások

Mikó Csaba – Tóth Réka Ágnes: A hisztéria rövid és felkavaró története – Szkéné Színház

Bereczki Csilla pszichiátriatörténeti kabaréjából nem sokat tudunk meg a hisztériáról, de az előadásban még így is érdekesebb a három hisztériás nő, mint a valójában főszereplő férfi.

Doma Petra: Pallók közé szorítva

Misima Jukio: Az égő ház – Forte Társulat/Szkéné Színház

Hiraoka Kimitake, művésznevén Misima Jukio (1925–1970) hazánkban legfőkébb különc, botrányosnak számító élete, illetve regényei (Egy maszk vallomásai, Véres naplemente, Az aranytemplom) révén lehet ismert a nagyközönség előtt, valójában azonban számos területen alkotott. 2014-ben a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg drámakötete Jámbor József szerkesztésében. A Barátom, Hitler és Madame de Sade híven tükrözi azt a műfaji…

Gubán Mária: Privát valóságaink összeférhetetlensége – A Szkéné két oldala

Tasnádi István: Kartonpapa – Nézőművészeti Kft., Szkéné Színház, és Háy János: Elem – Szkéné Színház

Egy család sokféle lehet. Különbözhetnek a tagok létszámában, a nemek arányában, világlátásukban, és abban is vajon érdemes-e a történetüket színpadra vinni. A Szkéné két kortárs magyar darabot mutatott be tíz nap és megannyi apró eltéréssel.

Jászay Tamás: Történetek a második emeletről

Az 50 SzkéNév és ami mögötte van

Éppen egy éve keresett meg Csóka Tímea, a Szkéné kommunikációs munkatársa azzal, hogy van egy komoly szervezést és hosszabb távú elköteleződést igénylő, ám visszautasíthatatlan ajánlata a számomra. Elmondta, hogy a 2020-ban fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Szkéné Színház sok mindennel készül a jubileumra, de a vezetőség azt szeretné, ha a színpadon, illetve körülötte és mögötte tevékenykedők…

Egy kis színház nagy története

Fuchs Líviával, Nánay Istvánnal, Regős Jánossal és Tana-Kovács Ágnessel Bérczes László beszélgetett

A Szkéné Színház 2020-ban ötvenéves. Már az elején érdemes rögzíteni, hogy egyetlen – a vírus miatt online folytatott – beszélgetésben lehetetlen öt évtizedet összefoglalni, minden fontos eseményt és személyt arányosan, érdeme szerint említeni. Éppen ezért nem is ennek próbáltunk megfelelni, sokkal inkább annak, hogy a múltból előbújó emlékeket kötni tudjuk a jelenhez. Már csak azért…

Dömötör Adrienne: A kritika hely(zet)e

Tallózó vizsgálódás a színházi honlapokon

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…

Kelemen Roland: Közös(ségi) titok

Szkéné Színház, Rakpart3 – Köztünk marad

„(Haza)megyek előadást nézni.” – mondom az egyik órám után, majd otthon, melegítőben, kávéval és nasival bekészülök a Zoom elé, hogy megnézzem a Szkéné Színház ifjúsági és közösségi programja, a Rakpart3 online közösségi játékát. Nem érzek kezdés előtt különös izgalmat, olyat, amilyet egy „klasszikus” színházi előadás előtt szoktam, végülis mi történhet velem? Legfeljebb elmegy valamelyikünk internete,…