Shakespeare lenyűgöző gazdagságú, több szálat összefogó-összefuttató, komikumot tragikummal is vegyítő, a klasszikus vígjátéki helyzeteket, konvenciókat, szerepköröket egyedi módon felhasználó érett vígjátékai az életmű leggyakrabban játszott, legnépszerűbb darabjai közé tartoznak. Aminek egyrészt az az oka, hogy sokrétűségük és nyitott szerkezetük miatt több irányból megközelíthetők, inspirálhatják az alkotói invenciót, éppúgy módot adnak egészen eredeti értelmezésre, mint szinte…
„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…
Hiszen mi lehetne ma Magyarországon húsbavágóbb, mint azonos nézetek híján a barátságok szétesése, vagy a régi, jól beágyazottnak gondolt kapcsolatokban a lassan mindent felőrlő hazugság kérdése?
A Thália Színházban évek óta rendszeresen megszervezett Határon Túli Magyar Színházak Szemléje – amióta a kisvárdai fesztivál feladta ezt a profilját – az egyetlen olyan alkalom, amely áttekintő jelleggel kínál a magyarországi közönségnek erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai magyar előadásokat. A Thália honlapján közzétett beharangozó szerint a különböző országokban élő alkotók közti szakmai kommunikáció előmozdítása…
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vendégjátéka éppen olyan, mint az idei tavasz ébredése: lehengerlő, melengető és minden tragédiát elhomályosító jelenség. A dráma ismeretében ez váratlan, de üdítő élmény.
Az alábbiakban arra kerestük a választ, hogy az egyes színházak – a nagy teátrumok, budapestiek és vidékiek, nagy táncegyüttesek, művészszínházak, kis független társulatok és játszóhelyek, illetve magánszínházak – hogyan látják a taót, milyen változás történt az ő színházukban a tao megjelenése óta, mire volt a tao hatással. Mit változtatnának a rendszeren, mennyire tartják a mostanit…
Pakolódnak egymásra az ötletek, teszi bele mindenki a magáét, a sokféleség ellenére (vagy tán épp azért) hullámzó, de nem pulzáló az előadás, alaphangulata az anyegini burnout.
Vannak vidéki és határon túli előadások, sorozatok, fesztiválok, a stúdiókba befogad a színház alternatív előadásokat, tantermekbe szánt produkciók bemutatóit. Arculatát azonban alapvetően a nagyszínpadi szórakoztatóipar szabja meg. Nyilván ez tartja el a többi, nemesebb, de korántsem annyira kifizetődő funkciót.
Az előadás a klisék folytatása más eszközökkel.
Nehéz megfogalmazni, hogy a majdnem múltidéző giccsbe hajló EMKE miről is szól.
