Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Alföldi Róbert

Jászay Tamás: Akár Akárki

Székely Csaba: Öröm és boldogság – Budaörsi Latinovits Színház

Székely Csaba erdélyi melegekről szóló darabjának budaörsi előadását nézve egy dolog egészen biztosan tökéletesen lényegtelenné válik: az ti., hogy ez a darab erdélyi melegekről szól.

Lénárt Gábor: 18-as karikázó

Frivol – Átrium 

Alföldi Róbertnél a színház otthon van. Ha azt akarja, hogy nevessünk, nevetünk, ha drámai csendet akar, az lesz, ha bevon a játékba, amelyben épp egy színpad nagyságú torz valóságban látjuk a jelent, megtapsoljuk magunkat. Mindehhez most új műfajt talált ki, a frivoljátékot, mely érzékenyen reagál a közéletre, de szatírája nem torpan meg a „cukrozott epénél”…

Papp Tímea: Nem emel föl

Arthur Laurents–Stephen Sondheim–Leonard Bernstein: West Side Story - Szegedi Szabadtéri Játékok

Leonard Bernstein zenéje a Dóm téri éjszakában nem cseng-bong, inkább éles és fenyegetőn fémes, Silló István távolból vezényelt tempói mára nyitánytól előrevetítik a tragédiát. Az Alföldi Róbert rendezte West Side Story eszközeit tekintve szikár, sallangmentes, hangvételében pedig keserű, kiábrándult és reményvesztett. Ez a világ annyira brutális és nyers, hogy mindent és mindenkit, akarva-akaratlanul, a maga…

Urbán Balázs: Életünk kabaré?

Mefisztó – Átrium Színház/Kultúrbrigád

Úgy kezdődik az előadás, hogy a Konferanszié/Hendrik Höfgen/Alföldi Róbert kijön a színre és borzalmas zsidó vicceket kezd mesélni. Nem klasszikus zsidó vicceket, hanem zsidó+disznó vicc, zsidó+morbid, aljas vicc, zsidó+favicc kombókat. Nem keveset és nem röviden. Emblematikus bevezetője ez az estének: igen, ezt fogjuk látni. Kabarét, óvatoskodástól, finomkodástól mentes mondatokat, provokatív gesztusokat, szószínházat.

Jászay Tamás: Ez egy üzenet nektek

A disztópiák szezonja

Amikor e sorokat írom, még csak bő fél éve élünk a koronavírus-járvány valóságában, de színpadjainkon máris hangsúlyosan szerepelnek az antiutópiák. Ennyire gyors reagálású lenne a magyar színház? Igen is, meg nem is: mindhárom, alább tárgyalt premiert az előző évad második harmadára, illetve végére tervezték – filológiai csemege volna tudni, hol mi változott, mi lett kevésbé…

Urbán Balázs: A családban marad

David Eldridge: Születésnap; Beaumarchais: Figaro házassága – Budaörsi Latinovits Színház

Családi dráma, abúzus, amely végül nem kerül a szélesebb nyilvánosság elé, elfojtott és kirobbanó indulatok – a fentiek mind előfordulnak a Latinovits Színház két friss bemutatójában. Annak, hogy mégsem szeretnék ebből látványos koncepciót kreálni, nemcsak az az oka, hogy az alapművek eltérő hangnemben, stílusban és szándékkal foglalkoznak a kérdéssel, hanem az is, hogy a két…

Gabnai Katalin: A kifürkészhetetlen

David Javerbaum: Isteni végjáték – a Kultúrbrigád és az Átrium bemutatója

Műfaját tekintve tengerentúli one-man show, megformálását nézve – mostani állapotában – félig kész, óvatos, középeurópai standup-kabaré ez. Alcíme: „Egy este a Mindenhatóval”, főszereplője az Alföldi Róbert alakját ideiglenesen felöltő Teremtő, akit jelenleg két arkangyal, Mihály és Gábriel, azaz Varga Ádám/Kovács Máté és Ivanics Tamás kísér.

Benne vagy a pillanatban

Parti Nórával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Különös ismertetőjele a humor, a jellegzetes orgánum és a szexepil. Az utóbbi években az Átrium a fő bázisa, ahol a viccestől a szívszorítóig, a társalgási vígjátéktól a musicalig változatos színekkel játszik. Hályogkovács módjára, különösebb ambíciók nélkül kötött ki a színészetnél, ami csak látszólag mond ellent annak, hogy mindent belepakol a szerepeibe. Karrier helyett izgalmas projektek…

Gergics Enikő: Papírja van róla

Franz Xaver Kroetz: A vágy – Radnóti Színház

Alföldi Róbert rendezésében mindenkit meg lehet érteni, mindenkivel együtt lehet érezni, és be kell látnunk, hogy a szexualitás drive-ja alapvetően valami tök tiszta dolog, de kívülállóként nézve azért mindenki belső világa eléggé undorító.

Puskás Panni: Függőségeink

Széttépve – Orlai Produkció, Belvárosi Színház

A drog rossz. Ezt már általános iskolában megtanítják mindannyiunknak, rengeteget hallunk róla a médiában, ezt mondják nekünk a szüleink is. Hogyan lehet ezt az egyszerű és önmagában igen sekély és érvénytelen kijelentést árnyalni? Erre ad egy lehetséges választ a Széttépve a Belvárosi Színházban.