Napról napra

Alföldi Róbert rendezésében humor és tragédia kéz a kézben jár.

Nem állítom, hogy értetlenül állok Tracy Letts drámájának népszerűsége előtt. Ha az életszerűséget, a koncentrált dramaturgiát tekintjük a hitelesség mércéjének, akkor persze nehéz komolyan venni az amerikai színész-író darabját. A Weston család borongós történetébe a szerző annyi krízist, defektust, konfliktust, elhallgatott titkot mixel, hogy arról még leltárt készíteni is nehéz.

Jobban vagytok, ugye? – teszi fel az kérdést Wojtek (Kövesi Zsombor) Mayának, a sógornőjének (Petrik Andrea), és Larsnak, a sógorának (Telekes Péter), akik három hónappal korábban vesztették el a kisbabájukat egy otthonszülés során. Nyilván nincsenek jól, viszont mindenki beleszól abba, hogyan kellene jobban lenniük.

Hiányoznak a magánhangzók a budaörsi bemutató kisbetűvel kezdett címéből – ami kellően rejtélyes ahhoz, hogy az értelmezést illetően előzetes találgatásokra adjon okot, és sejteti, hogy ez a verzió sokban eltér majd a konvencióktól. Az Alföldi Róbert rendezte előadás egésze ugyan kevésbé rejtélyes, de kétségkívül eltér a konvencióktól.

Szerintem drámaíró az, aki nemcsak drámát ír, hanem azt is tudja, mitől működik jól egy színpadi szöveg. Nem azért nincs sok drámaíró, mert ezt ne tudnák, hanem mert olyan helyzetbe került a drámaíró szakma, hogy nem éri meg ezzel foglalkozni, nem lehet belőle megélni, nem kérnek fel.

Alföldi Róbert háromszor foglalkozott a népszerű Miller-művel. Először mint színész, majd kétszer rendezőként.

Dicséretes szándék, hogy a Budaörsi Latinovits Színház neves vendégrendezője, a többnyire Németországban dolgozó Kovalik Balázs úgy nyúl Molnár Ferenc talán legismertebb darabjához, ahogyan eddig még senki – legalábbis senki az általam látott előadások alkotói közül –, amennyiben Ari-Nagy Barbara dramaturgiai segítségével komolyan, azaz szó szerint veszi Muskátné ravasz metaforáját, amellyel a körhinta-tulajdonos vissza kívánja édesgetni […]

A cím tágabb értelemben értendő, hiszen a kortárs horvát írónő drámája három idősíkban játszódik: 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben, s csupán a 90-es történések esnek januárra, a másik két síkon novemberben peregnek az események. A „tél” persze jelképes jelentéssel is bír, a Kos család különböző nemzedékeinek életét ugyanis történelmi sorsfordulók kavarják fel. 1945-ben a világháború borzalmai, […]

A játék vége felé van egy pillanat, amikor a főhőst játszó László Zsolt rosszat sejtve kimegy a lakásából, s mikor visszajön, csurog a vér a kezéről. Annak az agyonvert macskának a vére ez, amelyről – mint az első percekben megtudjuk – a gazdája sem tudta, hogy nőstény avagy hím. Egy biztos: a vér – az […]

Az első jelenet még egyenesen meleg romkomot ígér, jelzésértékű kormányrázogatás az autópálya videóháttere előtt, a coming outot évek óta halogató fiú hazaviszi a pasiját a családi rendezvényre, jöhet is a kalamajka. De ez szándékos megtévesztés, ők nem a főszereplők, a kapcsolatuk pedig csak csepp a (haha) tengerben. Bíró Bence darabja ugyanis egy jól bevált, sőt […]

A Network díszlete megnyerő, nagyszabású; úgy fest a színpad, mint ahogy az ember egy tévécsatorna stúdióját elképzeli, mindenütt kamerák, monitorok, fények, feszültség és nyüzsgés. Agyon is nyomja a tévé a színházat.

Székely Csaba erdélyi melegekről szóló darabjának budaörsi előadását nézve egy dolog egészen biztosan tökéletesen lényegtelenné válik: az ti., hogy ez a darab erdélyi melegekről szól.