Cirkuszi attrakcióval/mágiával kezdődik a Vígszínház bemutatója. A szereplők bevonulásakor a porondmester megkettőződik: egy dublőr lép színre, aki olyannyira hasonlít a Vicentio herceget játszó Kőszegi Ákosra, hogy első ránézésre fel sem tűnik a „csalás”. S ha a cirkusz mint metafora nem is tűnik eredeti ötletnek, ennek a különös kettőzésnek, a Herceg két alakjának lehetne valódi jelentősége,…
„Egy politikai gyilkosság és annak tragikus következményei” – ez áll műfaji megjelölésként a Vörösmarty Színház bemutatójának színlapján. Ami műfaji meghatározásként kissé körülményes ugyan, de precízen jelöli meg a dráma és az előadás tárgyát. Shakespeare ritkán játszott történelmi tragédiájának főszereplője, Marcus Brutus nemcsak korszerűtlenül becsületes értelmiségi, de megrögzött pacifista is. Elítél minden erőszakot, ám éppen ez…
„Más az éjszaka igazsága / más a nappalé (…)” – mondja Károlyi Amy Álomfejtés című versében, amely mintha a 40 éves Kőszegi Várszínház két saját bemutatójához született volna, mottóként mindkét előadás elé odailleszthető. A Szentivánéji álom és a Szénakutyák is olyan, mint mostanában a kőszegi nyári esték: alig enyhül a forróság, sötétülő bársony az ég –…
…a shakespear-i vígjáték alapjában véve nem egyéb, mint egy álomszerűen bűvös és álomszerűen igaz Théâtre d’amour – a szerelem színjátékai.” Hevesi Sándor: Amit Shakespeare álmodott A Budaörsi Latinovits Színház Szentivánéji álom előadása nem mond radikálisan újat a drámáról vagy Shakespeare-ről, de egy újabb, szokatlanabb közegbe helyezi a történetet, ahol másképp tud megszólalni.
Az októberi Színház folyóiratban Fesztiváltörténetek címmel rövid szubjektív tanulmányokat közöltünk négy nyári fesztivál rég- és közelmúltjáról (Gyula, Kisvárda, Szeged, Zsámbék) – kiegészítve az idén megszűnt POSZT idővonalával. A gyulai Shakespeare Fesztivál történetét Cseicsner Otília dolgozta fel, amelyre jelen írásával Pikli Natália, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke reagál. Véleménycikkét változtatás nélkül közöljük.
„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi…
„Ó, még egy Shakespeare” helyett egyből harminchét, de nem csak úgy biztonságosan manőverezve, hanem egyből műrepülésben – az első három rész alapján legalábbis nyugodtan kijelenthetem ezt.
…Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.
Angol színházi körökben él egy anekdota arról, hogy a legmegrázóbb katasztrófát követő napon már kopogtat egy drámaíró a londoni nemzeti színház dramaturgjának az irodája ajtaján: „Van erről egy darabom!” Valóban, a szakma híres arról, hogy gyorsan reagál a világ eseményeire, és a színház által biztosított társadalmi és politikai fórumot használja arra, hogy fontos, a közösséget…
Augusztus 31-én a Trafóban lesz a 15. Lábán-díj és a 2. Halász Péter-díj átadója. Ez utóbbi elismerés célja a magyar színház kísérletező, műfaji határokat átlépő hagyományának erősítése. A díj koncepciójának megfogalmazásakor a kurátorok számára fontos volt a kő- és független színház között hagyományosan tételezett határ figyelmen kívül hagyása, amely esztétikai értelemben gyakorta nehezen megragadható. Az…
