Napról napra

„Elmondok mindent úgy, ahogy volt” – mondja Horatio a Nádasdy-féle fordítás szerint a Hamlet legutolsó jelenetében. Pontosan ez történik ifj. Vidnyánszky Attila első katonás rendezésében: Horatio elmesél mindent, úgy, ahogy volt – de szavak nélkül. Ifj. Vidnyánszky Attila mozgásszínházként álmodta meg Shakespeare klasszikusát, s bár ez a műfaj alapvetően távol áll a Katona József Színház […]

Gyerekes tulajdonság, de mit tegyek: a lelkem mélyén sosem tudtam igazán kibékülni a közönség szóval (hát még ha párosult hozzá a nagyérdemű kifejezés). Bár használom a szót – ilyen a nyelv, erre való, ilyen a világ, ettől jó –, mindig éreztem benne valamiféle mellékízt, amely nem is annyira a művészeti tapasztalatról, mint inkább a fogyasztói […]

„…nincs olyan ember, akinek a kezéhez nem tapadnak bűnöcskék. Ez az emberi természet alapbeállítása. Ilyennek teremtett minket a Jóisten. Ámen.” – mondja Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij polgármester Gogol A revizor című darabjának első felvonásában. Hogy aztán ezek a „bűnöcskék” kisebbek vagy nagyobbak, azt szereplője válogatja, akár Gogol színművéről, akár mondjuk Shakespeare III. Richárdjáról van szó. Nem […]

A Zentai Magyar Kamaraszínház új direkciója – Dévai Zoltán igazgató és Mezei Kinga művészeti vezető – néhány hónappal a kinevezése után úgy gondolta, jó lenne megmutatni, hol tart a társulat, milyen induló repertoárt lehet összeállítani közelmúltbeli közös munkáik alapján. A Kamarafeszt névre keresztelt programba olyan előadásokat válogattak be, amelyek vagy itt készültek a Zentai Magyar […]

Cirkuszi attrakcióval/mágiával kezdődik a Vígszínház bemutatója. A szereplők bevonulásakor a porondmester megkettőződik: egy dublőr lép színre, aki olyannyira hasonlít a Vicentio herceget játszó Kőszegi Ákosra, hogy első ránézésre fel sem tűnik a „csalás”. S ha a cirkusz mint metafora nem is tűnik eredeti ötletnek, ennek a különös kettőzésnek, a Herceg két alakjának lehetne valódi jelentősége, […]

„Egy politikai gyilkosság és annak tragikus következményei” – ez áll műfaji megjelölésként a Vörösmarty Színház bemutatójának színlapján. Ami műfaji meghatározásként kissé körülményes ugyan, de precízen jelöli meg a dráma és az előadás tárgyát. Shakespeare ritkán játszott történelmi tragédiájának főszereplője, Marcus Brutus nemcsak korszerűtlenül becsületes értelmiségi, de megrögzött pacifista is. Elítél minden erőszakot, ám éppen ez […]

„Más az éjszaka igazsága / más a nappalé (…)” – mondja Károlyi Amy Álomfejtés című versében, amely mintha a 40 éves Kőszegi Várszínház két saját bemutatójához született volna, mottóként mindkét előadás elé odailleszthető. A Szentivánéji álom és a Szénakutyák is olyan, mint mostanában a kőszegi nyári esték: alig enyhül a forróság, sötétülő bársony az ég – […]

…a shakespear-i vígjáték alapjában véve nem egyéb, mint egy álomszerűen bűvös és álomszerűen igaz Théâtre d’amour – a szerelem színjátékai.” Hevesi Sándor: Amit Shakespeare álmodott A Budaörsi Latinovits Színház Szentivánéji álom előadása nem mond radikálisan újat a drámáról vagy Shakespeare-ről, de egy újabb, szokatlanabb közegbe helyezi a történetet, ahol másképp tud megszólalni.

Az októberi Színház folyóiratban Fesztiváltörténetek címmel rövid szubjektív tanulmányokat közöltünk négy nyári fesztivál rég- és közelmúltjáról (Gyula, Kisvárda, Szeged, Zsámbék) – kiegészítve az idén megszűnt POSZT idővonalával. A gyulai Shakespeare Fesztivál történetét Cseicsner Otília dolgozta fel, amelyre jelen írásával Pikli Natália, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke reagál. Véleménycikkét változtatás nélkül közöljük.

„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi […]

„Ó, még egy Shakespeare” helyett egyből harminchét, de nem csak úgy biztonságosan manőverezve, hanem egyből műrepülésben – az első három rész alapján legalábbis nyugodtan kijelenthetem ezt.

…Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.