Amit akartunk című drámájuk (mely címében, nyilván nem véletlenül parafrazeálja Shakespeare-t) jellegzetes huszadik századi történet, egyedi hangszerelésben. Ha az olvasó valamelyest már ismeri Kovács Viktor és Dominik munkásságát, sejtheti, hogy ezúttal sem kap szabályos társadalmi drámát, akár még groteszk krónikát sem egy karrier tündökléséről és bukásáról (Julien Sorel a jellegzetesen kelet-európai századközép lehangoló kulisszái közt)…
A nemzet özvegye című darabot Kelemen Kristóf az Örkény Színház felkérésére írta, s ott is mutatták be 2022. június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének évfordulóján. A szöveget többek között Vásárhelyi Mária 2019-ben megjelent könyve, a Valahogy megvagyunk – Snagovi emlékkönyv című műve inspirálta, melyben a szerző a Nagy Imre köréhez tartozó családok kétéves romániai…
A darab letölthető INNEN. Vörös Róbert: Előszó Németh Nikolett Fajankó című drámájához Ünnep, ha egy új magyar mű születik. Ünnep, ha egy jó magyar mű születik. És igazi ünnep, ha a mű bátor. Mert már ahhoz is bátorság kell, ha valaki darabírásra adja a fejét, erős szívre és bátorságra, ha nemcsak a valódit, de az igazat…
„Ez egy hangjáték, nem dráma. Semmi kézrázás. A tárgyak felszínéről visszaverődő fényt érzékelni képes szerveink, a szemek, csukva. A hang belülről jön, és a füleken át a test mélyére hatol.“
“És Bodor Panna drámájának legfontosabb erénye éppen ez: képes úgy közölni azt az élethelyzetet, amelyben az önmagát vesztett főhősnő vergődik, hogy megértjük, nem az ából bébe eljutás a lényeg, még csak nem is a megváltás, a megszabadulás. Hanem ennek a helyzetnek a megértése.”
A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.
(…) az a kezdetektől világos volt, hogy a színpadi szöveg csak akkor „dúsulhat” mai fordulatokkal, ha a sztoriban is lesznek új fordulatok, felidézve olyan jól ismert zsánereket, mint a standup, a börleszk, vagy a sitcom. Egy percig sem állítom, hogy következetes voltam abban, mely panelszituációkat szedtem ízekre kisrealista kérdéseimmel (hogy aztán még irreálisabb panelszituációval helyettesítsem…
– Miért nem írnak Trianonról drámát a maiak? – Mert senki nem hirdetett pénzes pályázatot rá, azért. 1. (szinopszis) Udvarház az első világháború utolsó napjai után. A nagypapa (ferencjóskára hasonlít, de nem ő az) katonásan haldoklik, néha Miasszonyunkhoz fohászkodik magyarul, máskor bécsi dialektusban káromkodik németül. Apu (tiszapistára hasonlít, de nem ő az) ideges, az ideiglenes…
Ahogy az eredeti is rendkívüli éleslátásról, pszichológiai érzékről és kritikai gondolkodásról tanúskodik, az átirat is megtartja a kíméletlen külső nézőpontot és az aktualitásra épülő humort. Egyértelművé teszi: ha más díszletek között is, de ugyanaz történik, mint száz éve. És feltehetően ugyanez lesz 2045-ben is.
Arról beszél, hogy egyszerre rettenetesek a férfiak, és vagyunk rettenetesek mi, nők. Hogy milyen egyediek ezek a történetek, és milyen tipikusak. Mennyire szívszorító az egész, és olykor mennyire nevetséges.
