Napról napra

Kezdjük ezt a drámaközlést a szerzőkkel, mert oly hosszú a sor, hogy nem fért volna el címblokkban: Kiskos Bíborka, Gajda Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata, Tóth Klarissza. És ez mindjárt rá is mutat a kortárs színpadi szövegek egyik tendenciájára, a közös szövegalkotás kihívására és mibenlétére.

„Ugye én vagyok Lőw és Jászai. És az őrült sámán. Tehát én vagyok ez a hatlábú szörny az üvegházban. Lassan elindulok az óriáskaktusz felé. Egy vérvörös szempár les ki ránk, majd huss, eltűnik. Valaki van ott, a kaktusz mögött. A lélegzetét is visszafojtja. Mindjárt megtudom… Mindjárt megtudom, amit nem tudok…”

Tordai Éva Hajókofferének nem az a legnagyobb értéke, hogy a történetépítés szempontjából szinte értékelhetetlen töredékeket kiegészítette és kerek, plautusi történetté varázsolta a római korból ránk maradt szöveget (bár már ez is igen nagy teljesítmény!), hanem hogy újragondolta a szereplőket, és a közöttük kialakuló-kialakítható konfliktusokat.

Különös, álomszerű, mitikus rétegeket mozgat a szöveg, az irracionális gyermeki gondolkodás logikáját követő, meglepő humorral.

Hodászi Ádám színházi rendezőasszisztensként végzett 2015-ben az SZFE-n, korábban esztétika szakos diplomát szerzett. Szabadúszó drámapedagógus, aki, ha marad rá ideje, szívesen dolgozik dramaturgként, ír szöveget vagy épp száll be a játékba egy jó csapattal. Színházi ember, vagy még inkább: a színház embere (szolgálója és kitüntetettje). Ahogy a színrevitel során a szavak, jelenléte során ő maga […]

A történet üzenete a sokszor személyiségzavarral küzdő kamaszok számára, hogy ha vannak is gyengeségeink, amiken nem tudunk változtatni, azok a gyengeségek ugyanúgy a személyiségünk részét képezik. Azok elvesztése és kiiktatása bomlasztóan hathat a saját családi vagy baráti közösségünkre is, és ami nekünk kínos vagy zavaró a jellemünkben, az lehet, hogy a minket szerető és elfogadó […]

Könnyebb lenne megszámolni azokat a színházakat, amelyek nem emlékeztek meg valamilyen formában a Petőfi-bicentenáriumról, mint azokat, amelyek ezt megtették. A Petőfi-életműből közvetlenül merítő, változó színvonalú előadások mellett azonban kevés olyan darab született, amelyik új szemszögből, a mából nézne rá a költő életére, műveire vagy kultuszára. Voltak azért jó kezdeményezések, mint a Pannon Várszínház és a […]

Kisebb csoda, hogy előszót írhatok Pályi András 1963-ban betiltott színdarabjához. Mert az utóbbi tizenvalahány évben a szerző meg volt róla győződve, hogy „a [Tigris] egyetlen autentikusnak tekinthető példánya elveszett, és nincs mód a pótlására,” mígnem egy selejtezés alkalmával nemrég mégis rálelt az itt és most első alkalommal közölt változatra. „A Tigrisnek ez a példánya – […]

Az itt bemutatott három szerző egyaránt annak a reneszánsznak a példaértékű képviselője, amely az ukrán kultúrában a háború kezdete óta kibontakozott. Andrij Bondarenko filozófus és újságíró, de igazi hivatása a drámaírás. Oleszja Morhunec-Iszajenko díjnyertes filmrendező, producer, emellett író. Jelena Asztaszjeva korábban könyvesbolti eladóként és olvasószerkesztőként dolgozott, az utóbbi időben azonban szerzőként is letette a névjegyét […]

Amit akartunk című drámájuk (mely címében, nyilván nem véletlenül parafrazeálja Shakespeare-t) jellegzetes huszadik századi történet, egyedi hangszerelésben. Ha az olvasó valamelyest már ismeri Kovács Viktor és Dominik munkásságát, sejtheti, hogy ezúttal sem kap szabályos társadalmi drámát, akár még groteszk krónikát sem egy karrier tündökléséről és bukásáról (Julien Sorel a jellegzetesen kelet-európai századközép lehangoló kulisszái közt) […]

A nemzet özvegye című darabot Kelemen Kristóf az Örkény Színház felkérésére írta, s ott is mutatták be 2022. június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének évfordulóján. A szöveget többek között Vásárhelyi Mária 2019-ben megjelent könyve, a Valahogy megvagyunk – Snagovi emlékkönyv című műve inspirálta, melyben a szerző a Nagy Imre köréhez tartozó családok kétéves romániai […]

A darab letölthető INNEN. Vörös Róbert: Előszó Németh Nikolett Fajankó című drámájához Ünnep, ha egy új magyar mű születik. Ünnep, ha egy jó magyar mű születik. És igazi ünnep, ha a mű bátor. Mert már ahhoz is bátorság kell, ha valaki darabírásra adja a fejét, erős szívre és bátorságra, ha nemcsak a valódit, de az igazat […]