A Titkos terembe érkezem. Láthatóan körvonalazott nézőtér nincs, csupán a tér felosztottságára utaló gesztusok. Elfoglalom a helyemet egy félreeső ládán. A földön párnák, a falaknál kanapéágyak, az ablak két oldalán hokedlik. Ülőalkalmatosság szinte bármi lehet. Néhány megvilágítatlan sarok, kifeszített, színes égősor, limlomok. Láthatóan hosszú évek alatt felhalmozott tárgyak ezek, amelyek iránt furcsa nosztalgiát is érzünk.…
Szociális érzékenység. Egy gyakran ismételt, már-már közhellyé vált kifejezés, elvárás, amely a társadalom felől jön és a társadalom felé irányul. A közbeszéd tárgya, és mint olyan, a művészet feladata, hogy reflektáljon rá. A Füge Produkció és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének (ESZME) előadása erre tesz többé-kevésbé sikeres kísérletet.
Gergics Enikő: Mint levesben a sót, édesapám
2in1 kritika: Az ízetlen paprikáskrumpli – DanteCasino; Kócos macskaember-kölyök – Gólem Színház
Nehéz úgy értékelni egy előadást, hogy nem az eredmény, hanem az alkotófolyamat a lényeg, és már a produkció létrehozása is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a nézőt behívhassa az alkotásba.
Gyomorgörcse lesz, ha gyereksírást hall. Összerezzen, ha a színpadon hangos a zene. Másfél óra után bekapcsol benne valami, és jelez, hogy ideje hazamenni. Íme három lehetséges idegrendszeri változás kisgyerekes anyáknál, amely megváltoztatja azt is, hogyan néznek színházat. Az alábbi blokkban olyan előadásokról közlünk minikritikákat, amelyek témája az anyaság. Persze nagyon különböző élethelyzet egy két hónapos…
Mindig örömteli, mikor egy új kortárs magyar szerző mutatkozhat be színpadon. Szövege megmérettetődik egyrészt az alkotók, másrészt a nézők előtt. Ez utóbbi persze már a rendezőn, látványtervezőn és színészeken keresztül történik meg, vagyis az írott drámai szöveg más művészeti ágakon keresztül értelmeződik, közvetítődik, s így ér el a nézőhöz. Az első találkozás akkor is kiemelt…
Elolvasva a Kenyértörés című részvételi színházi előadás ajánlóját, egyértelmű a párhuzam az egykori görög-perzsa és a mostani ukrán-orosz háború között. Mégis, a Fábián Péter írta és rendezte darab ennél jóval többről gondolkozik el a színház eszközeivel és a közönséggel. A részben középiskolás nézőket az éles szituációkban is elengedhetetlen demokratikus párbeszédre okítja, a Láthatáron Csoport közreműködésével.
A szövegkönyv legnagyobb kihívása, hogy a kanonizált szimbólummá, Izrael állam politikai vallásának részévé vált Szenes története mögé tud és mer-e nézni. A szöveg megírásakor hozott emlékezetpolitikai döntések határozzák meg, hogy mennyire lesz népszerű a darab és hozzájárulhat-e Szenes Anikó hazatéréséhez születésének századik évfordulóján.
Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló…
Lengyel Nóra: Medikalizálva és átpolitizálva – női sors „inkubátorba” zárva
Szabó Borbála: Cécile – Jurányi Közösségi Produkciós Inkubátorház
Erős kortárs felütéssel indul Stefanovics Angéla Cécile című rendezése: Jobbik Mária és Balos Péter vitázik a Nemzeti alaptanterv tartalmának megújításáról; a tét „irodalmunk transzilvániai áramlatának” kánonba való integrálása. A parlamenti vita dilemmája legfőképp az, hogy Tormay Cécile vagy Faludy György szexuális orientáltsága elítélendőbb-e.
Gabnai Katalin: A mindenütti seholban
Darvasi László: Madárhegy – a Klakker Társulás előadása a Jurányi Házban
Van, hogy már a terembe lépve érezni lehet az alkotói összpontosítás erejét. Ilyenkor több dolog utal arra, hogy várják a nézőket. Jelen esetben minden második széken formás fehér boríték pihen, rajta kék tollal írt felirat: „Madárhegy”. Kibontom az enyémet. A Darvasi László által írt, majd fia, a rendező és dramaturg feladatát, sőt, a darabbeli Postás…