Napról napra

A MILF a zenés, fizikai színházi és stand-up elemek vegyítése ellenére nagyon is történetalapú előadás: egy negyvenes nő és egy huszonéves férfi kapcsolatát, emellett a nő élet- és családtörténetének epizódjait beszéli el. Erre a történetvázra fűződnek fel aztán azok a témák – az öregedés, a nemi szerepek, az egyedülálló szülőség, a női karrierutak, a társfüggőség, […]

A sötét, kutyaugatásokkal teli éjszakában két nyakkendős fiatal megrázza festékszóróját, majd felgraffitiznek egy kardot és mérleget tartó nőalakot a hold fényében megcsillanó, rideg, fémfalra. Ez a hölgy Jusztícia, a vak igazságszolgáltatás és erkölcsi erő istennője, akinek képe – ami mintha csak a két fiú és a nézőközönség számára lenne látható – láthatatlan pallosként lebeg a […]

Kettő, illetve három színésznő tragikus sorsát mutatták be a CSET Feszt két új premierjén. A személyes történeteket sokan tabuként vagy legalábbis szigorúan magánéleti kérdésként kezelnék, Szalontay Tünde és Csernus Mariann azonban engedik látni és láttatni legfájóbb sebeiket. Öngyógyítás? Önmarcangolás? Lezárás? Emlékezés? Figyelemfelhívás? Mind egyben. Megrendítő bemutatók születtek.

A tavalyi Anyacsak1 Fesztivál után az idei CSET Feszt alkalmával a programszervezők tágabb kontextusba helyezték a szülő-gyerek kérdést: az általam látott szombathelyi vendégjátékban, a Kutyabajban és Helen Crevel (UK) Palánta / Seedling című hanginstallációjában valóban megjelennek a fesztivál hívószavai, a család, az egyén és a társadalom kérdésekkel teli kapcsolata, középpontban a felelősségvállalással.

Míg tavalyi fesztiválján a Jurányi elsősorban az anyaság kérdését helyezte a középpontba, 2023-ban a CSET Feszt a család, egyén, társadalom tágabb címszavai köré épült. Háromrészes kritikai csokrunk első részében a tematikus rokonság okán egy fesztivál-előadást rendhagyó módon az Átrium egy friss premierjével párosítottunk.

Számos érvényes, bár nem feltétlenül szívderítő leírását ismerjük a valóságunknak. Ezek egyikét A szexualitás története című vállalkozás szerzőjétől, Michel Foucault-tól kapjuk, aki a mindenkori hatalomgyakorlásnak kiszolgáltatott szexualitás biopolitikai mátrixán belül kereste az egyén szabadságának, azaz szabadságelvű szexuális döntéseinek és viselkedésformáinak a hagyományait és lehetőségeit (társadalomtudósként és magánemberként is). Egyrészt ebből – a Lestyán Attila által […]

A Titkos terembe érkezem. Láthatóan körvonalazott nézőtér nincs, csupán a tér felosztottságára utaló gesztusok. Elfoglalom a helyemet egy félreeső ládán. A földön párnák, a falaknál kanapéágyak, az ablak két oldalán hokedlik. Ülőalkalmatosság szinte bármi lehet. Néhány megvilágítatlan sarok, kifeszített, színes égősor, limlomok. Láthatóan hosszú évek alatt felhalmozott tárgyak ezek, amelyek iránt furcsa nosztalgiát is érzünk. […]

Szociális érzékenység. Egy gyakran ismételt, már-már közhellyé vált kifejezés, elvárás, amely a társadalom felől jön és a társadalom felé irányul. A közbeszéd tárgya, és mint olyan, a művészet feladata, hogy reflektáljon rá. A Füge Produkció és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének (ESZME) előadása erre tesz többé-kevésbé sikeres kísérletet.

Nehéz úgy értékelni egy előadást, hogy nem az eredmény, hanem az alkotófolyamat a lényeg, és már a produkció létrehozása is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a nézőt behívhassa az alkotásba.

Mindig örömteli, mikor egy új kortárs magyar szerző mutatkozhat be színpadon. Szövege megmérettetődik egyrészt az alkotók, másrészt a nézők előtt. Ez utóbbi persze már a rendezőn, látványtervezőn és színészeken keresztül történik meg, vagyis az írott drámai szöveg más művészeti ágakon keresztül értelmeződik, közvetítődik, s így ér el a nézőhöz. Az első találkozás akkor is kiemelt […]

Elolvasva a Kenyértörés című részvételi színházi előadás ajánlóját, egyértelmű a párhuzam az egykori görög-perzsa és a mostani ukrán-orosz háború között. Mégis, a Fábián Péter írta és rendezte darab ennél jóval többről gondolkozik el a színház eszközeivel és a közönséggel. A  részben középiskolás nézőket az éles szituációkban is elengedhetetlen demokratikus párbeszédre okítja, a Láthatáron Csoport közreműködésével.

A szövegkönyv legnagyobb kihívása, hogy a kanonizált szimbólummá, Izrael állam politikai vallásának részévé vált Szenes története mögé tud és mer-e nézni. A szöveg megírásakor hozott emlékezetpolitikai döntések határozzák meg, hogy mennyire lesz népszerű a darab és hozzájárulhat-e Szenes Anikó hazatéréséhez születésének századik évfordulóján.