Napról napra

Van úgy, hogy az ember nehezen szólal meg egy előadás után, mert az akkora hatással van rá. De az is előfordul, hogy a szótlanság oka éppen a hatás hiánya.

A grandiózus, négyórás időtartam és a rengeteg szöveg ellenére Gáspár Ildikó leginkább miliőt rendez, amely lerúgja magáról az amúgy aprólékosan megjelenített cselekményt. Ami ebben a Bűn és bűnhődésben igazán átütő tud lenni, az a társadalmi légkör: a szinte obszcén módon plasztikusan megjelenített nyomorban és kiszolgáltatottságban a társadalmi együttérzés és az egyéni felelősségvállalás tökéletes hiánya.

Az Örkény Stúdió legújabb bemutatója ízig-vérig kortárs előadás. Nemcsak azért, mert a darabot a kortárs szerző és rendező, Kincses Réka jegyzi, hanem legfőképpen mert a produkció által felvetett problémák, középpontban a multikulturalitással és a generációs különbségekkel, aktuálisabbak nem is lehetnének. „Hochaktuell” – mondaná a német.

Végtelenül elszomorodtam, amikor a budapesti Örkény István Színházban megrendezett Freeszemle nyitónapján megnéztem a Freeszfe és a salzburgi Mozarteum diákjainak közös előadását, A királyi útont. És nem is annyira a színházi eszközökkel megrajzolt közállapot elkeserítő volta miatt.

Az ember csak kapkodja a fejét, miközben Bodó Viktor új rendezésében szokás szerint elszabadul a pokol. Az Örkény Színház előadása éjsötét és abszurd drogmusicallé változtatja Shakespeare Szentivánéji álmát.

Az Örkény Stúdió idei első bemutatójának címét szokatlanul sokáig homály fedte; a nagyközönség csupán a premier előtt bő két héttel tudhatta meg, hogy Ingmar Bergman egyik klasszikusából készül az Örkény Színház és a Dollár Papa Gyermekei újabb koprodukciója. Ez a titkolózás, már-már misztikum – bár nem művészi, hanem technikai okokból alakult így – tulajdonképpen még […]

Fekete Ádám új darabját mutatták be az Örkény Stúdióban a szerzőtől már megszokott módon talányos címmel: Hat medúza egy tepsiben. Kik ezek a medúzák, hogyan kerültek egy tepsibe, és legfőképpen mit csinálnak ott? Az előadás szerelmi vezérfonala köré épülő álommozaikok generációs életérzést közvetítenek.

Ismerős itt minden. A szituáció, az emberek, a légkör, a sumák… Mintha a nyolcvanas évek Franciaországában játszódó darabot a fiatalon meghalt szerző a mai Magyarországról írta volna.

Teszik a dolgukat, beszélgetnek, esznek és főleg isznak, cigarettát sodornak, alig vannak egyedül, mégis magányosak. Zsolt kamionsofőr, mondhatjuk, hogy ő a főszereplő, de a jelenlét teljes hiányáról és látszólagos lehetetlenségéről szóló darabban ez viszonylagos fogalom – mindenesetre nem körülötte forog a világ. Hogy ezt ő tragikusan éli-e meg vagy sem, az viszont már az előadás […]

O. Horváth Sári: Előszó Gáspár Ildikó Az ajtó című drámájához   A Gáspár Ildikó által jegyzett Szabó Magda-adaptáció hozzám mind stílusában, mind humorában és formájában közelálló módon meséli el Szeredás Emerenc személyes történetét, amihez valamiképpen mindannyiunknak köze van. Szabó Magda megkerülhetetlen alakja és ikonja kultúránknak, szinte nincs olyan év, hogy ne készülne színházi előadás egy-egy […]

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd” – írja Petőfi Sándor a Szeptember végénben. Az 1848/49-es szabadságharc közel száz évvel később, 1956-ban megismétlődik, csak a szituáció és az emberek mások, és nem biztos, hogy akad fejfa vagy bármiféle jelzés, amely megmutatja a nyughelyet. Előszeretettel emlékezünk ezekre az eseményekre, hozzuk fel őket olyankor, […]

Kovács D. Dániel nehéz örökséggel szembesült, amikor a Liliom megrendezésére vállalkozott az Örkény Színházban. A mű a XX. század első felének egyik legnépszerűbb, igen gyakran játszott, mondhatni agyoninterpretált szövege, melynek az utóbbi időben különösen erős színházi értelmezései születtek, gondoljunk itt Babarczy, Thalheimer, Schilling, Telihay, Bodó Viktor és legújabban Mundruczó Kornél rendezéseire. A Liliomról tehát ebben […]