Tag Archives

Archive of posts published in the tag: MU Színház

Németh Fruzsina Lilla: Merjünk csengetni

Bodor Panna: A hisztérika – MU Színház

A pszichológusokat javarészt ignoráló, a mentális betegeket és a kezelési formákat elutasító vagy nehezen elfogadó társadalomban született egy olyan színházi előadás, amely nem a beteggel, hanem a betegséggel foglalkozik.

Puskás Panni: Csak nevetni

2 in 1: Az algoritmus (k2 Színház, Dumaszínház, MU Színház) / Irodai patkányok (Orlai Produkció, Dumaszínház, FÜGE, Jurányi)

Irodai életforma, kiégés és robotizált szexualitás – jelenünk égető problémái ezek, és egyáltalán nem gondolom, hogy ilyesmivel nem szabad viccelni. Ugyanakkor vágytam volna rá mind Az algoritmus, mind az Irodai patkányokesetében, hogy ennél egy kicsit messzebbre merészkedjenek a választott anyagban.

Maul Ágnes: Mesebeli próbatételek

Öt (tánc)előadás gyerekeknek

Hétvégén reggel sürgetik, csinos ruhába bújtatják, lecsüssögik, türelemre intik őket. Ha kérdeznek tőlük, válaszra buzdítják őket, ha nem értenek valamit, sustorogva elmagyarázzák nekik. Ha nem látnak, ölbe veszik őket, és ha kell, sor közepéről osonnak ki velük. És büszkeséggel telve nagy mennyiségű közös nézőtéri szelfit készítenek velük, hogy a világnak, de legalábbis az instás ismerősöknek…

Fritz Gergely: Etessük vagy ne?

Tünet Együttes: Trolletetés – Mu Színház

A Trolletetés direkt trash. Nemcsak tematikailag, hanem esztétikailag is. Néhol megbicsaklik a lendülete, illetve nem tudja elkerülni az önismétlés veszélyét, de aztán egy hirtelen ritmusváltással újra belendül.  

Fritz Gergely: Kreatív relax

5. Open Fesztivál – Mu Színház

A Mu Színház vezetése idén gondolt egy nagyot, és a korábbi évekhez képest, nem kis kockázatot vállalva újragombolta az Open névre keresztelt közösségi színházi fesztivál programját. Idén nem hívtak előadásokat külföldről, s nem tűztek műsorra egyetlen, repertoáron egyébként is futó részvételi előadást sem, ehelyett a november 11-től 16-ig tartó, közel egyhetes időkeretet az SZFE drámainstruktor…

Bálint Orsolya: Freestyle: szabálytalan szabadok

2 in 1 kritika: Collective Dope / Jenna Jalonen: BEAT ‘I just wish to feel you’ és Atelier 21220: RAVE

Jenna Jalonen és partnere, Jonas Garrido Verwerft saját határaik kitolásával tolja ki a másik határait a BEAT ‘I just wish to feel you’-ban, míg Cserepes Gyula egy színpadi rituálét megalkotva teszi lehetővé a révület megtapasztalását új bemutatójában.

Czenkli Dorka: Van élet a tao után, nélküle?

Helyzetjelentés a tao nyerteseiről és veszteseiről

Úgy tűnik, hiába korszakos jelentőségű bázis és műhely a Jurányi. Nem számít, micsoda sikereket ért el az Átrium. Ahogy az sem mérvadó, mennyi fizető nézőt csalogat nézőterére a Nemzeti Színház, vagy miféle műsorpolitikát folytat az Újszínház. A tao megszüntetése, mint kulturális reform igazságtalan és átláthatatlan anyagi helyzeteket generált, viszont komoly politikai függést hozott létre. Kis…

Albert Dorottya: Kontakt, és annak hiánya a jelennel

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (6. rész): Sebestyén Tímea, Kalmár Ákos, Rózsavölgyi Zsuzsa és Mészáros Máté bemutatói

Gyakori jelenség az IZP keretében megvalósuló koreográfiáknál, hogy az izgalmas felvetések is aránylag zárt, komfortzónán belüli megoldásokat eredményeznek, amiből egy éles látású, provokatív, problémageneráló „külső” szem tudná esetleg kizökkenteni az alkotókat.

Nagy Klára: A múltat s jövendőt

#MINDENKITÖRTÉNET – Trafó; Felnőttkorunk ’89 – MU Színház

A magyar színház hagyományosan nem foglalkozik túl sokat térbeli vagy társadalmi környezetével. Az évadtervek és projektek sokkal inkább a színházvezetők, vezető rendezők, illetve a körülöttük kialakult kulturális elit ízlését, problémafelvetéseit tükrözik, mint a környező terület kérdéseit. A színház ebben a rendszerben szigetként értelmeződhet, mely kiszakadást nyújt legalábbis szűkebb közegünkből, és hogy ez oázis vagy rezervátum,…

Rényi András: Tükörszimmetriák, misztériumok

2 in 1 kritika: Góbi Rita Társulat: Freestyle és Artus – Goda Gábor Társulata: A Szél kapuja

Én leginkább abban a szélvédett helyén kuporgó magányos lényben ismertem magamra, aki makacsul igyekszik csukott könyvébe temetkezni.