Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Katona József Színház

Gabnai Katalin: Hallgatózók

Garaczi László: Végre egy kis csönd – Katona József Színház

Új forma alakul, nevezzük tán kameraszínháznak. Régi és újabb előadások streamelése mellett beindult a színházak „házimozi” szolgáltatása. Ez annyit jelent, hogy egy adott színház égisze alatt, a társulat erőit helyzetbe hozó, filmes eszközökkel rögzített, forgalmazásra kész játékok születnek, irodalmi anyag alapján, improvizációkból vagy vegyes technikával, de eleve kamerára elgondolva.

Dömötör Adrienne: A kritika hely(zet)e

Tallózó vizsgálódás a színházi honlapokon

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…

Fritz Gergely: Pintér Béla és a múltfeldolgozás címkéje

Színház az identitás- és az emlékezetpolitika kontextusában

Pintér Bélán kívül kevés olyan alkotó van a magyar színházi palettán, akinek életműve az övéhez hasonlóan szorosan összefonódik kivívott társadalmi státuszával és nyilvánosságbeli önreprezentációjával. Pintér társadalmi pozíciója tudatos társulatépítési munkájával és előadásainak sajátos esztétikájával magyarázható: a jellegzetes pintéri formanyelv a társulat köré gyűlt közönségnek is identitást adott, így Pintér a függetlenek közt kiemelt szereplővé vált.

„A bántásokat a legnehezebb elviselni”

Rujder Viviennel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Ha bekerült volna a Győri Balett szakközépiskolájába, akkor ma kortárs táncosként hallanánk róla. Elsőre felvették a Színművészetire, és bár hivatalosan még csak három éve van a pályán, már számos színpadi és filmes szerepet tud a háta mögött. A Katona József Színház társulatának egyik legfiatalabb tagja.

Antal Klaudia: Legyél az, akinek látni akarnak ­– vagy inkább mégse

Shakespeare: Othello – Katona József Színház

…Othello azt a mindenkori kívülállót testesíti meg, akit valamilyen kicsinyes oknál fogva megbélyegeznek, elítélnek és ellehetetlenítenek; akit nem engednek beilleszkedni a társadalomba; aki tökéletes célpontot jelent a közösség számára a felgyülemlett frusztráció, düh és tehetetlenség levezetésére.

Mindenkiben van egy kis, kristálytiszta hang

Mészáros Blankával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Megkérdőjelezhetetlen szakmai elhivatottság, érzékeny energiák, finomra hangolt alakítások jellemzik a harmincat alulról súroló színésznőt. A szerb–magyar határ közelében, Kunfehértón nőtt fel. Versenyszerűen tornázott, zenei gimnáziumban érettségizett. Titkon színész szeretett volna lenni, gyógypedagógusi, orvosi hivatással is kacérkodott. Édesanyja adta be a jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2015-ben a Marton László, Forgács Péter, Hegedűs D. Géza…

Fritz Gergely: Kiderül-e a hírekből, hogy mi van?

Régi frázis a magyar színházzal kapcsolatban, hogy nem képes reflektálni a körülötte lévő világra, vagy ha foglalkozik is társadalmi problémákkal, inkább körülír, utalgat, összekacsint a nézővel, és élcelődik a külvilágon, amely legtöbb esetben a politikai hatalmat jelenti. Azaz nem fogalmaz konkrétan, és nem tud húsbavágó lenni.

Urbán Balázs – Perényi Balázs: Áll a vadászat

Katona József: Bánk bán – Kamra

Tarnóczi Jakab konzekvensen olvassa a szöveget, nem lúgozza ki a jelentését (nem alakítja például politikai pamfletté az előadást), sőt, az Ottó-Melinda viszonyt leszámítva még csak radikálisan új megvilágításba sem helyezi a történéseket, legfeljebb a pátoszt, illetve az üres értelmezési sablonokat hagyja el. Ám az olvasatot változatos, a Bánk bán játékkonvencióitól élesen eltérő rendezői eljárások valósítják…

Varga Zsófia: Lévnyalók és szúnyogok

Dramaturgi jegyzetek a Katona József Színház Bánk bánjához

Katona József 1819-ben született, eleinte tökéletesen visszhangtalan és sikertelen sorsú darabjára, a Bánk bánra valamikor az 1840-es évek elején kezdték ráaggatni a „nemzeti” jelzőt.

Kollár Zsuzsanna: Egyszemélyes háború

Stefano Massini: Az átnevelhetetlen – Katona József Színház, Sufni

Az előadásmód szempontjából nem elsősorban Anna személyének bemutatása a fontos. Az emberi jogsértések feltárásán dolgozó újságíró célja a hiteles tájékoztatás volt, így Fullajtár Andrea sem Annára koncentrál, hanem inkább arra, amiről Anna maga is szólni akart.